1.11. anubhúta visayasampramosah smrtih
Jógaszútra 1.11. anubhúta visayasampramosah smrtih
Emlék lesz minden tapasztalás, ami nem vész el.
Az emlékek csapdát állítanak az életnek. Minden amit valaha tapasztaltál enlék lesz. Nem csak a saját emlékeid tartoznak ide, hanem mások emlékei is, család, barátok, munkatársak, és generációkról generációkra tárolódik az emlék. Évezredekre visszamenőleg. Kollektív emlék, ilyen is van.
Sokkal több szenvedésünk van az emlékek miatt, mint gondolnánk.
Éljen a felejtés!
Az emlékek légvárak, közük nincs a valósághoz. Hogy miért? Az előző szútrákból tudjuk, hogy az érzékszerveken keresztül tapasztalod a külvilágot, ez azt jelenti, hogy van egy szűrőd, egy szemüveged, ami mindig ott lesz köztetek. Ráadásul az érzékszervek sokszor becsapnak, megtévesztenek, ami duplacsavar. Aztán gyakori a képzelődés, képzelgés, a valaminek csak az elképzelése és legvégül volt az alvás, mint elmehullámzás, mint tapasztalás.
Emlék mindegyikből származhat.
Az emlék ismétlés. Lenyomat. A lenyomat viszont csak a valóságról alkotott kép, úgy néz ki mintha, de sosem az igazi! Egy pecsét az elmében.
Az emlék minta. Az emlék karma. A karma köt.
A valóság egy folyamatos változás, fölösleges kötöd magad hozzá emlékek által. Egy hatalmas emlékhegyet hozol létre, ami alá jól betemetkezel. Magadat temeted el!
Persze az épséged miatt fontos az emlék, ha például egyszer leforráztad magad, akkor emlékszel, hogy a víz, ha forró forrázhat. Tehát, használd az emléket, de jóra, ahhoz, hogy hátráltasson viszont nincs rá szükség. Arra emlékezz, hogy mi vezetett a sérülésedhez, tehát mondjuk óvatosan fogd meg a kannát, de az, hogy egyszer leforráztad magad, nem azt jelenti, hogy mostantól mindig le fogod. A teaívásról kár lenne ezért lemondani Nagyon sok mindentől függ, hogy le fogod-e forrázni magad legközelebb is vagy sem. Az kevés hozzá, hogy forró a víz.
Így vagyunk a párkapcsolatokkal is. És így vagyunk az ászanával is.
"Ez nekem nem megy" - ez egy emlék, hogy nem ment egyszer az kapcsolat, vagy az az ászana. Erre alapozod a valóságot most. Ami nonszensz. Ami eddig nem ment, holnap lehet, menni fog. Lépj mindennap úgy a matracra és az élet körforgásába, mint egy gyermek, tiszta lappal indulj.
Emlékek nélkül.
Különben sosem élsz a jelenben, csak arra mész amerre vezetnek épp a vágyaid. Mintha egy olyan kocsin ülnél, ahol a befogott lovak vágtáznak, ki merre lát, a gyeplő pedig nincs a kezedben.
Az emlékek a vrrtik utolsó csoportja volt, amelyekről azt mondja Patandzsali, hogy ugyanolyan vrrtik, elme módosulások, amelyeket a jógi megtanulja uralni, mint a többit. Patandzsali az legutóbbi öt szútrában arról beszélt, hogy a végső valóság megismerése hétköznapi értelemben lehetetlen.
Hogy akkor hogyan lehet megismerni és a hullámzást lecsendesíteni, arról szólnak a következő szútrák majd.
Hari Om Alexandra
Comments