1.3. tadā draṣṭuḥ svarūpe ‘vasthānam

Jóga szútra 1.3. tadā draṣṭuḥ svarūpe ‘vasthānam

Amikor a Látó önmagában nyugszik.

Az elme hullámainak a lecsendesítése által a lélek (az egyetemes lélek, az aki benned és bennem és mindenkiben ugyanaz) megismeri önmagát. Felveszi önnön valódi formáját, ráismer igaz természetére.

Amikor az ember rátalál újra saját magára, amikor megtalálja önmagát az a jóga.

Jóga az, amikor az ember önmagához hazaérkezik.

A hazaérkezés nyugalommal tölti el, mondja Patandzsali a szútra harmadik sorában. Az ember úgy tud csak önazonossá válni, ha megáll és lecsendesíti az elmét. Ha kizár minden mozgást.

Nem arról van szó, hogy az ember bűnbe esett, elfordult Istentől és evett a tudás fájáról ezért most bűnhődnie kell. Az ember ezért önmagától fordul el. A tudás fája pedig a citta vrtti, az elme hullámzása. Minden nap, minden percben felülsz a hullámokra és azok dobálnak ide-oda. A gondolatok, az érzelmek dobálnak ide-oda.

A vezeklés ebből következik, a vezeklés maga boldogtalan élet, hiszen a nem önazonos élet boldogtalanság.

A jóga abban segít, hogy újra megtaláld magadat, hogy rájöjj, ki vagy te valójában. A minták, azaz a karma nélkül. A gondolatok nélkül. Az ilyen olyan minősítések nélkül. Az érzelmek nélkül.

Ez a hatha jóga lényege, amikor Ha és Tha újra egymásra talál, Nap és Hold, Ádám és Éva. Az aktív és a passzív minőség benned. Amikor egyensúlyban vagy, akkor vagy önmagad.

Az a jóga.

FolytatOm. Hari Om.

Alexandra

A képen Ádám és Éva, az a firenzei miniatűr, melynek másolata a hálószobám falán emlékeztet minden nap arra, hogy mit jelent szétválasztva lenni önmagamtól és, hogy mennyire fontos az egység.

#Patandzsali #jógaszútra #1_3szútra