Karma - az ok-okozat törvénye

„A forráshoz mindig árral szemben lehet eljutni” André Gide

A karma szanszkrit szó jelentése (a kr gyökből): tenni, cselekedni. Minden ténykedésünk – a beszéd, az érzelmeink, de minden gondolatunk is – karmának minősül. A karma életünk történéseinek ok-okozati összefüggéseit fejezi ki, vagyis amilyenek cselekedeteink olyan az életünk. Minden cselekedetünk, de gondolataink és szavaink is valamilyen következménnyel járnak, hatással vannak, azaz egy okozatot idéznek elő. Nincsenek véletlenek, minden esemény korábbi cselekedeteink eredményei. Az előzőekben mondottak, gondoltak illetve tetteink határozzák meg a jelent, illetve a jövőt, magunk vagyunk a felelősek a múltban történtekért is. A karma egy igazságos rendszer, ha nem is látjuk egy adott szituáció, egy élethelyzet közvetlen okát az nem azt jelenti, hogy nincs. Minden okozatnak van oka. Előfordulhat, hogy időben nem közvetlenül az okozat előtt történik, vagy, hogy nem könnyen levezethető, illetve visszavezethető az ok, hiszen az ok-okozat törvénye egy olyan összetett és bonyolult rendszer, gondolati, cselekedeti háló, amiben mindannyian együtt szerepelünk, amelyben össze vagyunk kapcsolva.

A hálót, mint szimbólumot azért is tartom nagyon jónak, hiszen nem csak saját életünkre vagyunk hatással, hanem szűk, sőt tágabb környezetünkre is. Ha egyik helyen történik valami, az valaki másnál is, vagy másoknál is hatást vált ki. Az ő életükben is eseményeket generál. Bele vagyunk ragadva ebbe a hálóba és sokszor tűnik úgy, mintha nem tudnánk másképpen cselekedni, hiszen ez a cselekedetek és gondolatok hálója meghatározott játékszabályok szerint működik. Sokszor mondjuk: nem tudtam másképp tenni vagy ezt gondolom, mert ilyen vagy olyan vagyok. A háló bonyolultságának megfelelően gyakran azt is nehéz átlátni, hogy mi az, ami ok illetve okozat, nehéz így a kettőt szétválasztani, ezek egymásba folynak, gördülnek sokszor. A karma általában nem egyszerűen működteti életünket, például, ha valaki egészségtelenül táplálkozik, vagy egyáltalán nem sportol, akkor nem biztos, hogy magas lesz a vérnyomása, gyakran nem ilyen könnyen levezethető és sokaknak semmi bajuk nem lesz. Ezért is bonyolult ez a rendszer és nem úgy működik, hogy egy jól detektálható, konkrét adott okból egy konkrét adott okozat következik be.

Az én nagymamám reggeltől estig csak szalonnát evett, mégis soha semmi baja nem volt, szikár testalkatát és egészségét haláláig megőrizte. Ennek ellenére alapszabálynak tekinthető, hogy amit bármely vallás vagy alapvető etikai norma szerint pozitív cselekedetnek nevezünk, azok okozata ezen normarendszereken belül „jó” lesz, azaz korábbi jótéteményeink eredménye jelenlegi jó életünk és ami pedig rosszként élünk meg életünkben, az a múltbeli negatív cselekedeteink visszahatása. A tettek következményei beláthatatlanul gyűrűznek, sokszor nem is emlékszünk, mi indította el őket.

Életünk a karma által előre meghatározott, kiszámítható is lehetne, de egy másik esemény változtathat rajta. Nem csak a hindu, hanem a mi etikai rendszerünkben a lopás bűnnek számít és van büntetése. Már annak is megvan az oka, hogy valaki miért lop és karmája szerint talán börtönbe csukják. A kérdés inkább az, hogy ki tud e törni a karmájából, tud e másképp cselekedni, tud e nem lopni. Ha igen, megváltoztatja a karmáját.

Jó karma vagy rossz karma?

Sokszor nehéz eldönteni azt is, hogy valakinek a jelenlegi rossznak gondolt, a külvilág által rossznak megítélt élethelyzete valóban rossz-e abszolút értelemben. Van egy ismerősöm, aki halálos balesetet okozott és börtönbe került. A büntetést könnyű persze azonosítani, de vajon miért történt vele ez a baleset, ez teljes mértékben jó vagy rossz karma? Persze a családjának biztos nagy szomorúságot okozott, Lázár Ervin mondaná erre, hogy van fenékig rossz is. Van egy másik ismerősöm, aki tolókocsiba kényszerült. Azóta viszont paralimpikon lett, ez jó vagy rossz karma? Tudott-e volna ép emberként is olimpiákat nyerni? Tudom, nehéz kérdés és a jégen táncolok, mert sérti valakik érzékenységét. Beláthatatlanok a karmikus következmények, csak erre szerettem volna utalni. Ezért szerintem a karma megértésében a legfontosabb a tanulás, hogy mit tanulunk életünkben általa.

Jelenlegi élethelyzetünk a múltbeli tetteink következménye tehát, jelenlegi cselekedeteink pedig meghatározzák a jövőnket. Ezt a törvényszerűséget érdemes felismerni, elfogadni és akkor felelősségteljesebb életet is fogunk élni, egyrészt tudatosan odafigyelünk cselekedeteinkre és gondolatainkra, másrészt nem fogunk kizárólag másokat okolni a velünk történtekért. Életünkért saját cselekedeteink által teremtett karma a felelős, nem valami rajtunk kívül álló ok.

Ha tehát nem tetszik jelenlegi életed, akkor csináld másképp, cselekedj másképp. Ha nem előre meghatározott módon fogsz cselekedni, változtathatsz jelenlegi életeden. Sokszor hallom, hogy ez nekem úgysem megy, úgysem lesz jobb. A karma megváltoztatásához bátorság és erő kell. Ezt jelenti számomra az idézet, amivel kezdődött a dolgozat. Az árral szemben kell úszni, ahhoz, hogy eljuthass a forráshoz. Cselekedj másképp, mint mások, akkor megnyílik előtted az út az eredethez. Az árral szemben úszás sokszor túl nehéznek és lehetetlen feladatnak bizonyulhat, mégis kitartónak kell lenni, csak úgy lehet pozitív eredményre számítani, boldog életet elérni.

De mit is jelent ez a boldog élet? Mindenki boldog vagy jó életre vágyik, de általában sosem érezzük azt, hogy elégedettek vagyunk. Mindig mást akarunk. Sosincs az itt és most, nem tudunk a jelenben élni. Mindennek az az oka, hogy téves az önazonosításunk, hogy nem tudjuk, kik vagyunk valójában, ezért bizonyos tulajdonságokkal, szerepekkel azonosítjuk magunkat. Az anyagi világ objektivitásának hite miatt különbséget teszünk magunk és a világ között, ezért az önző gondolkodás és cselekvés az, ami a kettősséget az egység helyett, azaz az én és a világ közötti különbségtételét erősíti. Ha így gondolkodunk magunkról, máris van aki szenved, akinek rossz, aki így vagy úgy tud cselekedni. A vágyak a tettek eredményéhez való ragaszkodást eredményezik, és újabb cselekvésre késztetnek minket. Ez a szamszára. Az önzetlen gondolatok és cselekedetek pedig ezzel ellentétesen tisztítják karmánkat, életünket jobbá és boldogabbá teszik, végeredményben felszabadítanak a karma, az újjászületések körforgásából. Ha megértjük, hogy kettősség helyett egység van, hogy nincs különbség köztem és közted lényegét tekintve, akkor fogunk önzetlenül cselekedni. Persze, tudom, hogy ez a hétköznapi életben mennyire nehéz, hiszen ez az igazi árral szembeni úszás, mégis törekedni kellene rá, hogy így éljünk, hogy így tekintsünk szüleinkre, barátainkra, de mindenkire és mindenre, ami, és aki létezik. Megértés, megbocsátás, jószívűség, segítőkészség és türelmesség – ezek az önzetlen tevékenységek. Ha mindannyian felismernénk az önzetlen cselekvés lényegét, mások életére való hatásának jelentőségét, senki sem cselekedne csak önmaga érdekében.

A végső cél, megtisztítani életünket tendenciáitól, azaz visszatérve az előbb említett képre: a folyó áramlásával ellentétesen haladni. Életünk nagy kérdése, hogy ki tudunk-e sorsunk, karmánk irányából lépni. A sors egy áramlat, szokásaink alapján létrejövő cselekvési rendszer. Sokszor igazságtalannak érezzük az okozatunkat, tehát a hatást, közben minden előző cselekedeteink következménye. Mindig okkal kerülök bele egy bizonyos szituációba, még ha annak nem is látom világosan az okát. Vedd a kezedbe a sorsodat, mondják, ami közhelyesnek tűnik, közben egy nagyon fontos mondat. Ahhoz, hogy a sorsomat, az életemet én tudjam meghatározni, az kell, hogy tudatosan cselekedjek. Ne élj úgy, mint egy áldozat, mint egy üres csónak, amit ide-oda dobálnak a tenger hullámai vagy visznek az áramlatok. Ha a kezünkben van az evező és tudjuk is a megfelelő irányt, ha nehéznek is tűnik, de meg tudjuk változtatni az útvonalat és el tudjuk érni céljainkat.

Az áramlat olyan, mint egy program; van, amit a program szerint taszítónak gondolunk és van, amihez vonzódunk. Ez jelenti azt, ha valaki a karmája szerint él. A szokásai szerint él. Vagy mások elvárásai szerint él. Közben sokszor érezzük, hogy így valami nem jó, az útvonal se megfelelő, a célok se jók, vagy lehet, hogy nincsenek is, végeredményben nem vagyunk boldogok. Félelmetesnek tűnhet szembe menni a megszokottal, ezért is kell a bátorság, de csak így lehet a karma kötelékéből megszabadulni.

A megszabadulás tudatos életvitelt követel meg. Először is meg kell figyelni, hogy milyen a te karmád. Mit ír elő ez a program, milyen tendenciákat épített be eddig az életedbe. Aztán amikor ezeket azonosítottad szelektálni kell. Vizsgáld meg, hogy mi az, ami jó, ami segít téged abban, hogy boldog legyél, ezt személyekre is meg lehet nézni. Nézd meg utána, hogy mi az, ami boldogtalanná tesz, mely gondolatok, cselekvéseid következménye az, hogy te rosszul érzed magad. Kik azok körülötted, akik téged akadályoznak az úton, akik esetleg visszahúznak. Ehhez nagy bátorság kell, hiszen valóban szembe kell néznünk önmagunkkal, eddigi életünkkel és be kell ismernünk, hogy mely cselekedetek, döntések vezettek oda, hogy most rosszul érezzük magunkat. Ezután jön a belátás, majd az elszántság és kitartás, hogy ezeket kiiktassuk életünkből és helyettük új szokásrendszert építsünk ki, új viselkedési formákat vegyünk fel. Ez azért is nagyon nehéz, mert környezetünk egyfajta viselkedést vár el tőlünk, én is megfigyeltem magamon, hogy például nem azonos módon, még a hangsúlyom is eltér, a különböző emberekkel történő kommunikációban. Másképp beszélek anyámmal, fiammal, barátnőmmel, főnökömmel. Másképp viselkedem otthon, mint a munkahelyemen. Ez egyfajta meghasadt állapotot is eredményez és személyiségünk szétesését is okozhatja, ami aztán súlyos önértékelési és önazonossági problémákhoz vezethet, hiszen egy idő után nem is tudom, hogy én ki is vagyok valójában. A kötelék szálait mind azok a cselekedetek, gondolatok, vágyak alkotják, amelyek jelenlegi életemet kirajzolják. Ezt a kötelet én magam fontam magamnak.

Azért cselekszünk, mert vágyunk valamire illetve konkrétan vágyunk a tett gyümölcsére. Nem csak a rossz tettek a jó cselekedetek is kötnek minket. Csak úgy lehet a végső megszabadulást elérni, ha ebben sem a kettősséget, hanem meglátjuk az egységet, hiszen egyik itt sincs a másik nélkül. Tehát nem úgy lehet visszajutni vagy megtalálni a forrást, hogy egy bizonyos szokásrendszer, etikai nézőpont szerint „jót” cselekszem, hiszen annak is van gyümölcse, hanem, ha nem ragaszkodunk az eredményhez. Ha semlegesen tudjuk szemlélni, ítélkezés nélkül, ami történik, nem érezzük magunkat megjutalmazva, de megbüntetve sem. Attól nem leszek jó ember, hogy jógaoktató vagyok vagy minden nap megsimogatok egy kiscicát majd mindezeket posztolom az Instagramon. Abszolút értelemben, nincs ilyen, hogy jó vagy rossz.

Beszélgetésekben sokszor szóba kerül az, hogy én azért lettem ilyen tökéletességre törekvő, mert pl. az anyámnak túlzott elvárásai voltak, vagy apám túl hideg és szigorú volt. Jelenlegi életünkben gyerekkori, velünk cselekedett dolgok, történések következményeit éljük. Említettem már, hogy nem tehető senki felelőssé a jelenért, hiszen az saját cselekedeteink következménye, de gyerekkorunkban sokszor ki vagyunk szolgáltatva, viszont a karma törvénye szerint nem véletlenül történtek velünk azok a dolgok, amik történtek. Tehát ilyen szempontból a felelősségünk megint ott van, hogy annak a múltnak a történéseinek a következményeit nem kötelező elszenvednünk, merjünk bátran kilépni.

Saját életemben igyekszem mindenkire úgy tekinteni, mint a tanítómra, nem véletlenül találkozom azokkal az emberekkel, akik felbukkannak. Próbálok nem ellenséges lenni azzal, aki velem az, sőt biztos vagyok abban, hogy akivel szemben nekem nincsenek jó érzéseim, azzal még inkább van dolgom és ő az igazi tanítóm. Ilyenkor megvizsgálom, hogy mi az, ami kiváltja bennem az ellenszenvet, sokszor az a tulajdonság, az a cselekedet, amilyen én is vagyok, ahogy én is sokszor cselekszem, de nem szeretem. Ezek tudatosításában vannak segítségemre ezek az emberek. Sokszor könnyű ezeket az érzelmeket, gondolatokat kezelni, gyakorolni szoktam például a közértben, hogy a pultnál nagyon mosolyogva kérni a húsz deka olívabogyót és akkor a legmotiválatlanabb és elégedetlenebb eladó is arra kényszerül, hogy mosolyogva szolgáljon ki. Hiszem, hogyha mindenki ezt tenné, egy idő után ez lenne a természetes.

Vagy szoktam azt „játszani”, hogy vezetés közben beengedek mindenkit, látom, hogy mikor tülekedik valaki, arra számítva, hogy nem engedem be, én mégis megteszem, persze ilyenkor nagy a csodálkozás, mert ő kiabálást játszott volna, közben én nem veszek részt ebben a játszmában. Talán azt is el lehet érni, hogy legközelebb ő is beenged valakit, hiszen vele is ez történt és így tovább. Persze nem vágyunk, ahogy az előbb megtárgyaltuk, egy olyan világra, ahol minden „jó”, mindenki beengedi a forgalomban a másikat. Ha ez így lenne, mégis el is vesztené ilyen szinten a jó és a rossz az értelmét. A lényeg, hogy törekedjünk, igyekezzünk nem a megszokott ösztönkésztetéseink alapján cselekedni, tudatosítani gondolatainkat, tetteinket. Próbáljunk a másik cselekedeteinek okát feltárni, őt nem egyből ilyennek vagy olyannak minősíteni. Ezáltal mi irányítjuk életünket és nem előre meghatározott módon a karmánk.

Hányj fittyet a karmádra!

Olvasmányok a témához:

Szvámi Ráma: Szabadulás a karma kötelékéből

Yesudian-Haich: Sorsunk és a jógaMentés