Ott van benned

Rovaniemi. Ebben a finn kisvárosban, a Mikulás otthonában, ma 11 óra után felkel a nap, picit körbenéz, le se veszi sapkáját, sálját és délután fél 2 előtt már távozik is. Ez a rövidke 2 órácska szinte semmire sem elég, épphogy csak megmutatja magát, tudatja, hogy van, hogy ezt azért az ott élők ne felejtsék. Viszont a leskelődéstől másnapra olyan szerelembe esik, hogy attól kezdve minden nap egy kicsit tovább marad. A mai éjszaka után még Lappföldön is elkezd nőni a fény. Ezt persze az ausztrálok teljesen másképp érzékelik. Melbourneben ez a leghosszabb nap, a csaknem 15 világos órájával. Ott most dagad az élet. A Nap sosem lehet mindenhol mindenkinél, mindig máshol próbálgatja erejét, újra meg újra reményt adva nekünk, embereknek. Mi meg be kell érjük annyival, amit épp kapunk. Az északi sark-körön ma, 21-én például meg se jelenik. Az északi féltekén a mai nap a tél Szentivánéje, csak fordított értelemben. Most a Nap olyan, mintha megállna egy pillanatra, mintha elgondolkodna, merre tovább, aztán dönt, mint minden évben ilyenkor és fordul. Lép. Nő. Győz. De idő kell neki. A mai nap az igazi tél kezdete. Eddig is kaptunk már ízelítőt, mostanra viszont már biztosan fény derül arra, mit érdemes végleg eltemetni és mi az, amit érdemes átmenteni. Hogy aztán tavasszal, amikor előkerül a földből valami új, ami annak a tapasztalatnak is köszönhető, annak már örülni tudjunk. Úgy hallottam, van amiről már lekéstünk, van amit, ha nem vetünk el ősszel, nem számíthatunk rá akkor, amikor viszont már engedne a föld. Ezt igyekszem alázattal fogadni.

Azt tudjuk, hogy Jézus születésének ünnepe a 4. században került csak december végére, előtte évezredeken keresztül ezekben a napokban azt ünnepelték, hogy a leghosszabb éjszaka véget ér és újra hosszabbodni kezdenek a nappalok. De ez azóta többet jelent. Az elkövetkezendő napokban ünnepeljük mi is a bennünk növekvő fényt, a mindent eldöntő, elsöprő, a sokszor pusztító, de gyakran építő szeretetet és a hitet, hogy megtörténik. Minden ebből fakad, minden ide tér vissza. Kezdhetjük azzal, hogy magunkat megszeretjük idén karácsonykor. Ha ehhez ajándék kell, lepjük meg magunknak valami aprósággal. Ezt komolyan gondolom.

Nem tudom, Rovaniemiben tudnék-e élni, de örülök ennek a télnek idén nagyon és várom a tavaszt.

BOLDOG KARÁCSONYT! Alexandra