Gyermeknap alkalmából: a jóga felnőttség

Neked mit jelent gyereknek lenni? Nekem változást. Korlátlan szabadságot. A gyerek azt csinálja, ami neki jó. Arra megy amerre könnyebb. A vágyai irányítják. Ragaszkodik, foggal, körömmel tartja, fogja, el nem engedi, de aztán rájön, hogy nem tud mindent kontrollálni. A kontroll elengedése a jóga, a felnőtté válás. Az igazi változás. Hú de nagy bátorság kell hozzá! Amikor rájövünk, mely részünk vagy mi az, ami nem szolgál már minket többé és azt el tudjuk engedni. Amikor megérted, hogy a korlátlan szabadság tulajdonképpen szabadosság és az nem jó. Patanjali szerint akkor vagy igazán szabad, amikor nem vágysz a tapasztalásra, amikor az érzékszervek bezárulnak, nem vágysz a tettek eredményére és megszünteted a ragaszkodást. Ha az elme csapongásával felhagysz, akkor az elme egyhegyűvé válik - ez a szabadság. Ezt egy gyerek nagyon nehezen tudja megcsinálni.

Szerintem a jóga segít nekünk megtapasztalni gyerek de egyben felnőtt énünket is. A jóga ünnep, az igaz szabadság ünnepélése, amikor elme, test, szív és lélek egyesül. Amikor azt veszed észre nem önmagadban vagy, hanem valami nagyobbnak vagy a része. Amikor megérted, minden függés, minden összefügg, mindenki összekapcsolódik, ő kilélegzi, te belélegzed, ő az ok te az okozat és ezzel te az ok és már látszik az okozat. A jóga viszont valahogy segít nekünk megfigyelni és egyben megőrizni az egyéniségünket, az egyediségünket. Emlékeztet minket mindig arra, hogy bennünk van az az erő, az a potenciál, amiből bármi lehet. Gyerekből bármilyen felnőtt, tűzoltó vagy katona, vagy vadakat terelő juhász.

Jóginak lenni nem egy könnyű út. A jóga ugyanis a folyamatos (békés) ellenállás. Egy állandó harc. A felkelés. Milyen a modern jógi élete? Sok mindent másképp csinál, mint a többiek. Hajnalban kel, nem cseréli fel a matracot egy szunyókálásra. A valódi jógi élete nem a divatos jóganadrágokról és a látványos insta feedről szól, vagy akár az ilyen okosnak ható jegyzetekről. Viszont arról sem, hogy megfordul és hátrahagy mindent. Nem hagyja ott a munkahelyét, a párkapcsolatát, a számára lehetőségként adott, biztonságos környezetét. Aki ide született, itt van dolga, itt van karmája, nem kell egy barlangban rátalálnia az igazságra. Az igazi harc itt van, a városban, a zajban, a zűrben, a forgatagban. Nem kell elvonulnia és gyökereket rágcsálnia. Aki mégis így tesz, annak számára nincs visszaút. Aki túl hamar felnő nincs könnyű felnőttkora. Én tudom ezt, mert én éheztem a felnőttségre, éheztem a szabadságra. Ekkor még nem tudtam, hogy a jógára éheztem valójában. Huszonévesként világ-körüli útra indultam, mindent eladtam, nem maradt semmim itthon, mindent felégettem, hogy ne lehessen könnyen visszajutni.

Azt gondoltam a szabadság az, ami kell nekem, azt meg egy utazás megadja, a sok, más kultúrájú emberrel való találkozás, a változatos tájak levegőhöz juttatnak. Hónapokig úton voltam, álomszép helyekre megérkezni, majd újra útnak indulni, ez lett az életem. Végül egy Karib-tengeri sziget búvárközpontjában oktatóként dolgoztam. De nemhogy egyre szabadabb, hanem egyre bizonytalanabb és ezzel egyre boldogtalanabb, lettem. Végül megtörtént: teljes kétségbeesés. Nem volt B tervem. Itt vagyok a föld legszebb helyén, fehér homok, kristálytiszta víz, állandó napsütés és semmi!

Soha ne a külső dolgokban keresd a szabadságot, semmi nem fog téged megoldani, semmi nem fog felszabadítani, sem egy utazás, sem egy párkapcsolat, sem a gyerekvállalás, sem egy új lakás, de még egy jobbnak vélt munka sem. Csak te saját magad vagy képes erre. Ülj le a matracra és meditálj – ez például lehet egy hasznos utazás.

És minél mélyebbre megyünk a gyakorlásban egyre több kérdést teszünk fel magunknak magunkkal és a környezetünkkel kapcsolatban. Durva és elég nehéz kérdéseket, például olyanokat, hogy miért vagyok itt és van-e az életemnek értelme. Jönnek is aztán a válaszok. Jóginak lenni azt jelenti megtalálni a válaszokat, önmagunkat, önmagunk életét élni, nem azt, amit elvár tőlünk az anyánk, az apánk, a főnökünk, a barátnőnk. Egy állandó küzdelem ez, mert sokszor nem egyezünk az átlaggal, a „normálissal”, nem olyanok vagyunk, mint azt szeretnék mások. Nem úgy étkezünk, nem úgy kelünk és nem akkor fekszünk, nem olyan szokásaink lesznek. A jógánk segít viszont szilárdnak maradni, stabilnak. Először tehát segít megtalálni az utat, bevilágítja, mint egy zseblámpa, aztán egyre jobban felgyújtja a lámpát. De segít törni is az utat. Legyél igaz, ezt súgja a fülembe nap, mint nap. Maradj igaz.

Hiedelmeink, mások negatív véleménye befolyásol minket és korlátoz önnön szabadságunkban. Mint visszahúzó és visszatartó erők ólomszerűen tartanak fogva minket és nem engedik, hogy megvalósítsuk álmainkat, hogy igazán szabadok legyünk. A jógi tudja, hogyha egységben tartja az elmét, a testét, a szívét és a lelkét, akkor gyakorlatilag bármire képes, ami másnak csoda ő megteremti.

A jóga kialakít egy állandó éberséget, egy állandó figyelmet. Az elme egyre csiszoltabbá válik és elkezded megérteni és elfogadni, hogy a gondolataid teremtik a valóságodat. A jógi sem szivárványtestbe bábozódva álmodik, nála is fe-felbukkanak félelmek. A múltból hozott sérelmek és traumák megpróbálnak betörni a jelenébe. De amitől ő más, hogy képes leállítani ezeket. Felkel reggel és rááll a matracra, akkor is, ha nehéz, de leküzdi az elme játékát. A legfontosabb, hogy a jógi önmagától szabadítja fel önmagát.

Ellentmondásos világban élünk. Egy erősen kapcsolódó, de mégis individualizált életünk van és a kettő egyszerre. Órákat töltünk a közösségi oldalakon, hogy érezzük a kapcsolódást, minél több ismerős, annál erősebb kapcsolat? Pedig a legfontosabb lenne önmagunkkal kapcsolódni. Elfelejtünk hallgatni. Csendben lenni. A jóga ebben segít, megtalálni a kapcsolatot önmagunkkal. a bennünk lévő csenddel. Olyan mintha szabadságra mennénk önmagunktól.

A legnehezebb viszonyunk önmagunkkal van. Tegye fel a kezét, aki békében van önmagával, aki elégedett a külsejével, a tulajdonságaival. Ha hazaékezünk önmagunkhoz a jóga segítségével, akkor tudatosul bennünk, hogy mennyire jók vagyunk. Mennyire pont elegek, mennyire tökéletesek. Határozottá válunk, ami segít a magány ellen, a bizonytalanságok ellen, a boldogtalanság ellen. Az egyedüllét megszűnik magány lenni többé, olyan értékes idő lesz, amelyet kreatívan és figyelemmel, vizsgálattal tudjuk tölteni.

A felnőtté válás ajándék. Magától értetődőnek vesszük, pedig egyáltalán nem az. Az önállóságunk, a másoktól való nem függésünk egy áldás. Tudni, hogy nem függök a másik cselekedetétől szabadság. Hogy ő megengedi vagy nem, hogy megadja a munkát vagy nem, hogy felvesznek vagy nem, hogy szeret vagy nem, hogy lehetőségem lesz vagy nem - ez köt minket. A gyerek énünk így működik. Pedig az önállóságunk a boldogságunk kulcsa. Állandóan mások életét akarjuk élni, máshoz hasonlítani, kell az a göndör haj, a fiatal kora, a magas beosztása, a szerelmi viszonya. Akarjuk a várandós hasát, a jó kapcsolatát az anyjával, a sok testvérét, a sikerét, a hírnevét, az életét. Mindeközben észre sem vesszük, hogy ebben egyre jobban eltávolodunk magunktól. Azt gondolni, hogy ezektől leszünk boldogok nagy áltatás. Ráadásul azt hinni, hogy mindenki ugyanannyi lehetőséggel születik még inkább az. Igenis ki kell mondani, hogy nem vagyunk egyenlők, ami az egyiknek könnyen megy, szinte az ölébe hull, a másik csak nehéz küzdelem útján sikerül vagy egyáltalán nem kapja meg. Ez van, ez karma. Ne függjünk ezektől és adjunk inkább hálát azért, amink van. Mert mindenkinek van valamije, amiért hálás lehet. Hála a tehetségünkért, vagy egy hála azért, hogy sosem késünk el, hála, vagy hogy tudunk mozogni, vagy hála az évszakokért. Nem, nem ecsetelném most, hogy mi itt olyan kényelmesen élünk, hogy hálát kellene minden nap adnunk. Kinyitjuk a csapot és iható, tiszta víz jön belőle. Őrület. Amikor elveszítjük a hálát, akkor vesszük természetesnek önnön szabadságunkat. Ha így teszünk elvesztünk.

A jóga segít megvizsgálni, segít felülbírálni szokásainkat, érzelmeinket, gondolatainkat. Mint a ruhás szekrényben a polcokon rendet rak, szortíroz, csoportosítja a rövid ujjukat és a nadrágokat, de ügyel, hogy külön legyenek a szoknyák. Célja, hogy lássuk, mink van, mivel tudunk gazdálkodni. Az egész addigi hitrendszerünket boríthatja, ezért mindig azt mondom, ez a fekete pálya. Aki elindul rajta nincs megállás. Mindent meg fogunk kérdőjelezni önmagunkkal kapcsolatosan és ez a folyamat nem mindig, sőt általában egyáltalán nem kellemes. De segít önmagunkhoz kapcsolódni, az egészhez, végeredményben Istenhez. Ha sikerül az egót hátrahagyva ezt meglépned, akkor jössz rá, mit jelent tulajdonképpen nemcsak felnőttként élni, hanem igazán embernek lenni.

Gyakorold a hálát, hogy megtapasztald a legtökéletesebb önmagad, az a tökéletességet, aki te tudsz lenni, de mindig csak magadhoz képest, saját képességeidhez és lehetőségeidhez képest. Olyan rövid ideig vagy ezen a bolygón, ne vesztegesd az időt. A kicsiből így lesz nagy és akkor rengeteget tudsz a világnak visszaadni. A függetlenséged teremti meg a kapcsolódást, a szabadságod pedig mások szolgálatát. Nőj fel!

Jóginak lenni világítás a sötétségben. Használd.

Fotó: emberbenegy