A jóga a természeted
"Az ember világában a kutya a természet ember mellé rendelt megtestesítője, aki legalább olyan bölcs tanító, mint hűséges tanítvány egyszerre." Ezt nem én mondom, hanem Péter, a kutyatrénerünk. Amióta van egy kölyökkutyánk (néhány hete) teljesen bizonyossággal tudom, hogy ez tényleg így van és hálát adok minden nap, hogy ez a kis eb mellém rendeltetett. Talán a legtöbb problémánk abból fakad, főleg nekünk, civilizált városiaknak, hogy teljesen eltávolodunk a természettől. Nem kezdem el sorolni, hogy például milyen szörnyen rossz hatással van a fizikai testre és az elmére például az, hogy zárt térben, görnyedve, a láb erein ülve, előreesett fejtartással töltünk egyhelyben órákat egy gép előtt. Vagy azt se elemezném most ki, hogy betonon járni, ráadásul cipőben mennyire káros a láb izmainak, azokon keresztül az egész testnek és hogy ez az apróság, hogy állít el mindent. Ha nem lenne a testünk állapota hatással az elmére, az életkedvre, az energiánkra akkor nem is kellene ezzel foglalkozni. Az ember viszont nem így, az ilyen jellegű létezésre lett teremtve. Ha a kinti természettől eltávolodunk, akkor a bentitől is, hiszen ami kint az bent. Ezzel az életmóddal önmagunktól távolodunk el. A kutyám póráza végén állva gondolkodtam el azon, micsoda mázlim van vele, megy elől és mutatja az utat, visszavezet engem. Csak győzzek figyelni és feldolgozni. Itt nem lehet lazsálni, úgy mint a jógában. Nem lehet úgy csinálni mintha. A bölcs tanító, ahogy Péter mondja, percről percre igazítja életem, szembesít gyengeségeimmel és ami nagyon jó, segít is elfogadni azokat. A szemléletemen változtat. Nem könnyű. Sőt, nagyon nehéz- Sokkal drasztikusabb módszer, mint bármi más, amit eddig próbáltam és nagyon hasonlatos a jógához. Ezt az elején nem tudtam. Pánikoltam, sipákoltam, hogy jaj mi lesz, hogy lehetek ilyen felelőtlen, ekkora felelősséget vállalni. Volt olyan is, aki azt mondta, adjam vissza. Sokan voltak azért, akik biztattak és teszik ezt szerencsére a mai napig. Nem könnyű kutyát szereztünk be, menhelyi keverék, nagyon piciként került az utcára és alig volt 6 hetes a saccolt kora, amikor hozzánk. Ilyenkor egy kutyának bőven még az anyja és a testvérei mellett a helye. Sokáig prüszköltem, hogy oda a reggeli gyakorlásomnak, a tisztaságnak a lakásban, a szabad életemnek. Lassan két hónap telt el és kezdek rájönni, mi az, amire ő tanít engem. Rájöttem, hogy igen, az ébredés utáni ászanázásom lehetetlen, de akkor ez van. Ezzel segített emlékeztetni arra, hogy a jóga nem merül ki az ászanázásban! Az én reggeli jógám most ez az eb. Csinálom, mikor hogy, ahogy tudom, és épp annyira fegyelmezetten.
A jóga szó azt (is) jelenti, hogy önkorlátozás. Folyamatosan fegyelmezed magad. Tudod, érzed, valami nem ok, ki vagy billenve. Jönnek a jelek. Először csak finoman. Mondjuk rossz a kedved. Aztán a párkapcsolattal történik valami vagy nincs (pedig szeretnél). Az alvás is borul. Majd elkezd valami fájni. Megbetegszel. És így tovább. És akkor lehet teszel valamit, jó esetben elmész jógázni. Keresed újra az egyensúlyt. Lavírozol. Ilyenkor ami történik, hogy a saját természeted keresed.
Péter úgy tartja, a kutya a természet maga, kutyaképében jelenik meg az emberi világban. Megnyilvánul. A jógamatracnál dönthetek úgy, hogy ma nem állok rá. A kutyával nem tudom megúszni a foglalkozásokat.
Shiva, a jóga istenének egyik megtestesült alakja Bhairava. Ő az, aki nem fél, aki megvéd minket a vágytól, a dühtől és a kapzsiságtól. Bhairava mellett mindig ott a kutya, Shvan. Különösen a fekete kutyára mondják, hogy ő Bhairava testet-öltése.
A hinduk szerint, aki örökbe fogad egy kutyát, annak kikövezett út vezet a megvilágosodáshoz. Meglátjuk.
Namasté Alexandra