It's not the destination, it's the journey....
Ezt a fenti idézetet pörgetem a fejemben napok óta, hogy nem az úti cél a fontos, hanem maga utazás, lehetne az Útközben jóga mottója is, nem?
Készülök nagyon a hétvégi táborra, intenzív három nap előtt állunk. Sokszor túltervezem a táborokat, most is ez lett a helyzet, mert mindig egyszerre és mindent szeretnék átadni. Nagyon fontos témához érkeztünk, persze mindegyik fontos, de ahhoz, hogy elinduljon bennünk a változás meg kell érteni a természetét, a működését, végeredményben önmagunkat. Ahogy megindulnak a nedvek a növényekben, úgy indulhatunk most mi is el a változás útján. Semmi sohasem áll meg, soha nincs olyan, hogy nem lehetne változtatni. Változni mindig lehet, kortól, élethelyzettől függetlenül. A jóga megtámogatja ezt, egészségben tart, ha egészséges vagy, egész vagy.
Komoly kérdéseket fogunk feltenni magunknak és rendes önmunkára számíthat az, aki jelentkezett. Elvonulós, befeléfordulós időszakban vagyunk, a tábor ezt nagyon fel fogja erősíteni bennünk, ne könnyed szórakozásra számítsatok, bár ezt mindig elmondom. De remélem, mindenki úgy jön haza, hogy a bizonytalanságaira válaszokat kap. Készüljetek.
Talán a jóga, számomra egyik legnagyobb tanítása, amit mond Krisna a Bhagavad Gítában Arjunának, hogy sohasem a tettek gyümölcséért tegyél meg ezt vagy azt, hogy ne a gyümölccsel azonosítsd magad, mert akkor beleragadsz. Hozzáragadsz. Mindig maga a cselekedet, a karma, az vagy te. A tett pedig energia. Az energia viszont állandóan mozgásban van. Ne ragadj rá a gyümölcsre, mert mindent változásnak van kitéve, a gyümölcs nem állandó. Eléred és máris nem érdekel. Megrohad, elromlik, megöregszik. Változik. Amikor hozzájutsz egy másodperc töredéke az az érzés, hogy megvan és máris szertefoszlik. Egy örök körforgás. Születés - élet - munka - harc – szerelem – halál, ahogy József Attila mondja. A hetedik viszont te magad légy! Tat vam asi.
A tett legyél te magad!
A hetes szám, a tökéletesség száma, a mesékben is mindenből hét van, törpe, sárkényfej, torony és így tovább. Annyira zseniális vers és egyébként József Attila a kedvenc költőm. Olvassátok el hangosan és legyen szép napotok.
A HETEDIK
E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett, csellel, gánccsal mind nem elég, - a hetedik te magad légy!
Szerető után ha járnál, hét legyen, ki lány után jár. Egy, ki szivet ad szaváért, egy, ki megfizet magáért, egy, ki a merengőt adja, egy, ki a szoknyát kutatja, egy, ki tudja, hol a kapocs, egy, ki kendőcskére tapos, - dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.
Ha költenél s van rá költség, azt a verset heten költsék. Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szűlték, aludt, egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít, egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve. Kettő vitéz és tudós négy, - a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva, hét emberként szállj a sírba. Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki kemény mell után kap, egy, ki elvet üres edényt, egy, ki győzni segít szegényt, egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak néz a Holdra: Világ sírköve alatt mégy! A hetedik te magad légy.