A jóga felelősség
Követek a Facebookon egy angol nőt, aki problémás kutyákkal (gazdákkal) foglalkozik. Persze elég hamar rájöttem, mikor Mázli hozzám került és kiderült, hogy nincs könnyű természete a kiskutyámnak, hogy a kutyával való igazi és őszinte, odafigyelő foglalkozás önismeret. Az életről, rólad és magamról tanulhatok.
Kathy azt mondja, hogy a kutyával történő kapcsolat kiépítésénél az legyen az elsődleges célunk, hogy elérjük, a kutya megértse a felelősségét, magyarul, megtanuljon felelősséget vállalni tetteiért és akkor nagyobb szabadságot adhatunk neki. Ugye milyen szép? Nagyon, de baromi nehéz.
Felelősség. A jóga arra tanít meg, hogy mindennek súlya van, hogy tulajdonképpen nincsenek kis dolgok. Hogy minden gondolat, kimondott szó, cselekedet számít. Hogy nem lehet változtatni, ami kigondolt, kimondott, megtett az bizony hatással van a jövőnkre. Sokszor beláthatatlan következményekkel. Mindig a JELEN van, ami azt jelenti tulajdonképpen, hogy mindig a MÚLT van, vagy másképp fogalmazva mindig a JÖVŐ van! :) Ez a karma. Csak a tett van.
Rám nagyon jellemző volt fiatalon, hogy úgy éltem, durr bele, lesz ami lesz, majd ha nem jó, kijavítom. Majd improvizálok. Amikor még huszonéves voltam, azt gondoltam, bármit megtehetek. Tényleg bármit, nincsenek határok. Mindent meg tudok változtatni. Szinte minden extrém sportot kipróbáltam, vadvízi evezés, búvárkodás, ejtőernyőzés, bármit. Minél veszélyesebb annál jobb. Ekkor éreztem csak, hogy élek. Mindig kijjebb toltam a határokat, hogy megnézzem, meddig mehetek el. Csak úgy sétálgatni az erdőben, na ezt régen el se tudtam volna képzelni. Csak ami a csövön kifér. Aztán elfogytak a sportok, azt vettem észre, egyik sem hozza már azt a kielégülést. Egy baj van ezzel tehát, ha nincsenek határok, ha nem tanít meg minket semmi és senki arra, hogy a szabadság csak határok között létezik, hogy akkor jön az üresség. Ha nincsenek határok, akkor mi van?
Ha megtanítjuk magunknak, hogy mindenért felelősséget kell vállalnunk, ha megértjük és megtanuljuk az erőnket megfelelően használni és bizonyos keretek között tartani, akkor viszont bármi lehetséges lesz. A jóga ezt jelenti - az erő irányítása, végeredményben önmagunk irányítása. Nem hagyni arra menni, amerre menni akar. Hogy merünk-e, tudunk-e felelősséget vállalni, vagy sosem növünk fel és örökké gyerekek maradunk - ez a tét.
Ki tudsz-e állni az igazadért, tudsz-e vállalni felelősséget önmagadért, döntéseidért vagy csak úgy sodródsz és engeded, hogy mások irányítsanak, bárki, bármit megcsinálhasson veled. Tudsz-e például nemet mondani. Vizsgáld meg. A szülők túlságos szigora, így a kutyával szemben is a túlságos szigor, nem biztos, hogy jó eszköz, mert senki sem akar katonás, félelmetes körülmények között felnőni, pont átcsaphat ilyenkor a viselkedés a másik végletbe. De a határok kijelölése nagyon fontos. Nagyon kényes az egyensúly.
Számos gyakorló jött már hozzám, hogy például egy előrehajlásnál az oktató - és nagy valószínűséggel a jó szándéktól vezérelve - "belenyomta"az ászanába, ő pedig egy éles fájdalmat érzett a hátsó combjánál. Ki hibázott? Ő vagy az oktató? Kié a felelősség? Ha nem tudod kontrollálni az eseményeket, azt mondani, ha neked fáj, legyen az bármilyen "ártás", hogy hé, ez nekem sok, akkor nem marad semmi, csak az, hogy utána a másikat hibáztatod. Ujjal mutogatsz. Ha te is ilyen vagy, akkor tudd, hogy még képtelen vagy felelősséget vállalni önmagadért. És ez nem csak a jógamatracon történő eseményekre igaz, nagyon igaz a párkapcsolatokra, munkahelyi kapcsolatokra és sorolhatnám.
A karmában az ún. szamszkárák, a lenyomatok határozzák meg, hogy tudod-e kontrollálni életed történéseit. Hogy "jó" döntéseket tudsz-e mindig hozni. Ezt a gyakorlásban abból például nagyon jól látod, hogy mennyire sziklaszilárd a tádászanád (a hegytartás).
Az, hogy felelősséget tudsz-e vállalni önmagadért, az határozza meg, hogy neked gyerekkorban (és előző életeidben) hogyan alakult az érzelmi életed. Ha szeretnéd másra tolni a felelősséget, megteheted. Te ártatlan leszel, viszont elveszítesz valami nagyon fontosat: elveszíted az erődet.
Persze, az oktató túl erősen nyomott bele, vétett az áhimsza ellen, de miért van az, hogy a másik húsz embert is belenyomta és ott nem lett senkinek semmi baja?
Nem az oktató a hibás. Te pedig nem vagy áldozat.
Ha azt szeretnéd, hogy változzon az életed, akkor kezd megváltoztatni önmagad. Legyél te magad a változás, amit látni akarsz a világban. Sérüléseidet pedig ne nyalogasd, hanem használd. Tanulj belőlük. Általuk. Mert az élet minden perce jóga.
A felelősségteljes élet pedig maga a szabadság.
Gyakoroljunk fáradhatatlanul!
Namasté, Alexandra