Az önfeledés útján
Tegnap kivettem egy szabadnapot. Najó, azért mégsem teljesen, mert reggel együtt jógáztunk Krisztivel, a szent szerdai reggeleken, immáron lassan 3 éve. De utána a hónom alá kaptam a gyereket, meg a barátját és még Fehérváron is összeszedtünk egy barátot, aztán irány a Velencei-tó.
Néztem őket, ahogy önfeledten tudnak még játszani, csak úgy lenni, élvezni, belefeledkezni még a csúszdába, a gumimatracozásba, a labdázásba. ÖNFELEDT. Micsoda szó! Imádom a magyart, micsoda gazdagság megint ebben a nyelvben. Önmagamba feledkezni kicsit olyan, mint beleszerelmesedni az életbe. Amikor nem számít semmi. Bárcsak mi felnőttek is tudnánk így belefeledkezni egy bármibe, egy tevékenységbe, át tudnánk adni magunkat ennyire. De miért nem? Hol veszítjük ezt el? Aztán azon gondolkodtam, szeretnék én önmagam gyereke lenni, szeretném azt a biztonságot, törődést kapni magamtól, amit a gyerekeknek adok. Hogy az embernek van egy biztos háttere, azt ne másoktól várja el, hanem önmagának legyen a bázisa. Aki önmagával jól elvan, ki önmagában egész, az lesz a tökéletes partnere egy másiknak is. Nem mondom azt, hogy én egész vagyok, de gyakorlom fáradhatatlanul.
Hagyd most a félelmeket, a kérdéseket, az aggódást, a mi volt-akat és a jaj mi lesz-eket. Élvezd a napsütést, a vizet, a szelet, töltődj, építsd magad. Én a magam részéről mindent megteszek, hogy ez veled is megtörténjen, mindenkit a hónom alá kapok, aki nyitott és kész arra, hogy mellettem önfeledten tudja élvezni na kit? Hát ÖNMAGÁT.
Ezt nagyon keveseknek mondtam eddig, de képzeljétek, a táboraimban sokszor azt veszem észre, hogy elhagyjátok magatokat, hogy kicsit olyanok lesztek, mint a gyerekek. És ez így van jól! Valahogy veszít mindenki a jógatáborban az önállóságából, mindenki tőlem várja, hogy megmondjam, mit mikor merre. A nagyon erősek is. Olyan jó elgyengülni néha, nem? Átadni a felelősséget. Átadni magad valakinek, aki mellett biztonságban érezheted magad. És innen építünk vissza. Megtalálod a gyermeki éned, a kisgyereket benned. Az alapállapothoz térünk vissza. Innen tanulsz meg újra felelősséget vállalni önmagadért. Felelősséget vállalni önmagamért azt jelenti, tudatos döntéseket hozni. Ha a döntések jól átgondoltak, azaz tudatosak, akkor nagyobb valószínűséggel lesznek jók.
Én pedig igyekszem minél inkább tartani magam és minél jobb hátvéd lenni neked.
Anyukámmal beszélgettem a minap és meséltem neki a táborokról, hogy micsoda csodás változások vannak, hogy mennyi köszönő levelet, chatet kapok nap, mint nap, hogy hogyan képes a jóga átformálni az embereket, hogy hogyan vagytok képesek változni, óráról órára, sokan már táborról táborra, sőt az oktatóképzés, na az a turbóüzemmód. Ott a többségre most nem ismernék rá, ha nem tudnám kik :), akkora eszement változáson mentek keresztül. A jóga csodás egy eszköz, soha semmiben nem hittem ennyire, mint ebben az útban.
Anyám azt mondja, Szandra, te olyan sokaknak segítesz, na de ki fog megmenteni téged? Én hálás vagyok, hogy velem jöttök, hogy meg tudtam kellően nyílni, hogy tud rajtam keresztül áramlani az üzenet, az eszköz, mert így mentem meg én is napról napra magam, ebben változom én is. Elképesztő módon, hihetetlen gyorsasággal. És rám se ismerne már az, aki ismert három éve.
Gyertek jógázni, gyertek táborozni és legfőképp: legyen csodás és önfeledt nyaratok!
Namasté,
Alexandra