Romhalmon
Délelőtt Máriahalmon voltam bejáráson a Őszi Női jógatábor / Máriahalom / Mulandóság helyszínén, a Biofaluban. Sokkal többet kaptam ma, mint amire számítottam, ti, akik jöttök, pedig sokkal többre számíthattok, mint, amire eddig csak gondolni mertetek.
Géza, 50 hektáron szerette volna megvalósítani az álmát, vagyis önmagát. Volt itt már mindenféle terv, önfenntartó falu, lakott is itt több család, volt Waldorf-iskola, erdei állatóvoda, sokszobás vendégház és még ki tudja mi. 20 éve elment az életéből az újratervezéseivel, az aktív évei, ahogy ő fogalmaz, most 60. Már látványra is fura figura, nagy torzonborz haja inkább emlékeztet egy hobbitra vagy egy erdei manóra. Mondtam neki, miután megnéztem a vendégház szobáit és a termet, ahol gyakorolni fogunk, amik egyébként szuperek, teljesen egyediek, szóval mondtam neki, sétálnék egyet. Mutatta, hogy merre, de jól nézzek körül, sok mindent fogok látni, sokféle kísérlet, fantázia - mondta. De ha elég tudatos ember vagyok, nem fogok megijedni. Bírom a kísérleteket, a kísérteteket viszont annál kevésbé.
Ahogy sétáltam egyet a terepen rájöttem, amit látok nem más, mint Géza múltja! Belekezdett, megkezdett aztán félbehagyott álmok, mind ott hevernek parlagon. Van itt más is? Mennél mélyebbre hatoltam az erdőben rájöttem, jesszusom, ez nem csak az ő múltja, ez az én múltam is és ezzel a te múltad is! Te, aki jössz a női táborba, ténylegesen szembesülhetsz, és meg tudod kezdeni a gyász folyamatát, megértheted, mi az az elengedés.
Mulandóság. Ez lesz október végén a témánk és miközben nem tudtam, hogy itt ez fog fogadni ennél valóságosabban máshol nem kaphatnánk meg, ebben biztos vagyok. Nem találhattam volna jobb helyszínt.
Amerre csak néztem romos, elhagyatott épületek, jól megtervezett lakóházak, egykori buja romantika, dús növényzetű kerti tó, reményekkel teli magas ágyas, jól átgondolt virágos kert és tér, kettétört, egykor magasló kerítés, ilyen olyan kész vagy befejezetlen házikók, bennük egykor meleg búbos kemence, kályha, spájz, sufni. Minden elhagyatva, hátrahagyva. Van, amit Géza épített, van, amit más családok, de most már senki sem lakik a dombon túl. Ennek vége.
A romokban megláttam magam is és romos párkapcsolataim emlékét. Mennyi terv, lelkesedés, varázslat, mennyi hit, remény, mennyi energia, mennyi odaadás, szeretet, gondoskodás, ölelés, mennyi aggódás, bizalom, mennyi élet és halál, álom és újrakezdés, megannyi újratervezés. Félbehagyott, abbahagyott kapcsolódás. Véges találkozás.
Ahogy a gaz benő és lassan elrejt itt Máriahalmon mindent, ahogy nyeli el a házakat a múlt, úgy rendeződhet benned is az élet. A természet teszi a dolgát, minden változás. Most még látod a nyomokat, tudatosíthatod, hogy ezek életed rétegei, olyanná színeztek, mint amilyen te vagy. Mindig minden és mindenki ott lesz benned.
Várlak szeretettel erre a folyamatra.
Namasté Alexandra
