Az engesztelés napjai - Kos/Mérleg Telihold

Igen/Nem/Bizonytalan vagyok - ezt NaJó (Nagy József jógaoktató) mondja mindig, amikor előadása közben megkérdezi a hallgatóságot, mi a véleményük az elhangzottakkal kapcsolatosan a jógaoktató-képzésen. Nos a holnapi Kos/Mérleg Telihold pont ez, csak az a baj, hogy mind a három egyszerre.

Igen, határozottan azt gondolom, igen. Vagy nem, határozottan Nem. Vagyis inkább nem is tudom, bizonytalan vagyok. Ezt érezheted egyszerre, másodpercenként szinte váltakozva benned. Billegés, lebegés.

Nekem ezt amúgy könnyű átérezni, mert én Mérleg vagyok (bizonytalankodás), de közben rengeteg a tűz bennem, ami meg döntésre késztet (Kos) és ami néha pusztító.

Ha a Mérleg szemben áll a Kossal az olyan finom, mint az édes a savanyúval.

A Mérleg a szépség, a harmónia, a béke, a nyugalom szigete, a konfliktusok kerülése, a szőnyeg alá söprés. Ő az életművész, aki csak úgy átlibben (látszólag) a nehézségeken. Két fontos terület van az életében, az egyik a művészet, az alkotás, a másik pedig a párkapcsolat, mindkettőt művészi fokon műveli. Odaadással és szenvedéllyel.

A Kos jegyet, a vele szembenállót, pedig minden érdekli, de legkevésbé a harmónia és a nyugalom megőrzése. Sokkal inkább az fontos számára, hogy elmondhassa, hogy képviselhesse a véleménytét, hogy hallassa a hangját. Elmondani az igazságot, bármi áron, akkor is, ha az ütközik a másikéval vagy ha fáj neki. Durr bele, kerüljön, amibe kerül, de igazságnak lennie köll.

A Mérleg a művész, a Kos a harcos. A Mérleg a levegő, a Kos a tűz.

A Kos lobbanékony, berobban az életbe, a Mérleg a finomság, a lágyság, a könnyelműség.

Érhető a különbség? A nagy ellentét?

Az egyik benned elmegy a végletekig, harcol, amíg csak lehet, nem ügyelve az áldozatokra, a másik azt mondja, inkább beszéljük meg. Az egyik a finomság, a másik a durvaság. És ez a kettő viaskodik most mindenkiben. Nevetve billenjek túl a nehézségeken, fő a béke, vagy menjek bele és harcoljak az igazamért?

Az a vicces, hogy mindketten igazából békeharcosok, mindkettő jegynek iszonyú kifinomult és fejlett az igazságérzete, csak teljesen más eszköztáruk van.

Menjek el a falig, sőt fejjel a falnak, hogy megváltozzanak a dolgok vagy hagyjam, hogy történjen, megoldódjon és engedjem el? Mondjam meg, mi az igazság, álljak ki magamért, vagy hagyjam az egészet?

A Kos Telihold most nagyon nyomja a Mérleget, hogy álljon ki magáért, az igazáért, csakhogy ez a Mérlegnek nehéz, mert ő mindig a másikat maga elé rakja, mindig mérlegel, mindig előbb a másik szempontjait veszi figyelembe és csak utána a sajátjait. Ő az örök elfogadó, az örök megértő.

A Mérlegben vagyunk, tehát kapcsolataink vannak terítéken, elsősorban párkapcsolat, de a baráti kapcsolatok is górcső alá kerülnek. Megmondjam vagy ne mondjam, ez itt a kérdés. És a mérleg nyelve csak billen ide meg oda, és ezt folyamatosan.

Ha megmondod, félsz, hogy megbántod, félsz, hogy elveszíted. Ha nem mondod meg, rosszul érzed magad, elfojtod, ami előbb vagy utóbb robbanni fog viszont, az biztos.

Ez a kettősség öl meg minden kapcsolatot. Hogy nem merjük vállalni magunkat, hogy nem merjük képviselni a véleményünket. Pedig, ha megfelelő az önértékelésed, akkor felvállalod az érzéseidet és anélkül, hogy támadnál és bántanád a másikat önérvényesítesz. Nem hibáztatsz, nem kritizálsz, nem okolod, nem teszel szemrehányást, nem vádolod. Ahimsa, volt a héten a bejegyzéseim között, megmondod, kiállsz az igazadért, de mindig tekintettel az áldozatokra, tehát az erőszakmentes kommunikáció vezérel. Ez az önérvényesítés, ez a tökéletes Kos/Mérleg kettősség megvalósítása.

Kényes egy egyensúly.

A héten volt a zsidók egyik legnagyobb ünnepe, a Jom Kippur, az engesztelés napja. A megbocsátás ünnepe. Ne tápláld tovább a haragot, bocsásd meg. Ha vagytok olyan viszonyban, mondd meg neki személyesen, ha nem, akkor írd meg egy levélben, hogy mi az, amivel fájdalmat okozott neked. Ne dédelgesd a haragodat, mert megmérgez. Ha levelet se lehet írni neki, akkor is írhatsz, legfeljebb nem küldöd el. De fogalmazd meg szeretettel és a szívedben engedd el. Ezt magadban is megteheted. Vagy egy meditációban. Odaképzeled magad elé és megmondod neki, elmondod neki az érzelmeidet, de a végén megbocsátasz neki.

Mindig a saját érzelmeinkről beszéljünk, hogy nekünk mi fáj, hogy éreztük magunkat, de soha nem vádlóan. Mindig elfogadással, megértéssel. Derítsd ki, hogy volt e akaratlagosság, mert a helyzetek nagy része gondatlanságból elkövetett. Soha ne az embert kritizáld, mert az az egó nem viseli el és támadásra készteti, a cselekedeteit idézd fel.

Fogadd el, hogy vannak konfliktusok, fogadd el, hogy vannak, akik bírálnak és emlékeztetnek a hibáidra. Ők is te vagy. Te is ők vagy. Mind egyek vagyunk, ezt soha ne felejtsd. Te kilélegzed, ő belélegzi, ő kilélegzi, te belélegzed.

Ez pontosan a mostani Telihold. Ez az a pár nap, amikor tisztázhatod a régi sérelmeket.

A héten elvesztettem egy ismerősömet, vagyis a majdnem barátságunkat, a feszültséget éreztem hónapok óta közöttünk, a héten aztán meg is kaptam tőle, Kos tűzzel úgy rendesen a vádakat. A Mérleg bennem nem vitatkozik, nekem tényleg jobb a békesség, Tudomásul veszem alázattal és fejet hajtok. A Mérleg bennem azt mondja, az ő szemszögéből, az ő szűrőjén keresztül biztos jogosan érzi, hogy igaza van, akkor is, ha én nem érzem így. Közösséget már viszont nem tudok vállalni vele.

Küldök neki és mindenkinek, akinek ez az időszak küzdelmes feltétel nélküli szeretetet és, hogy mindenki meglelje magában a békét. Akit valaha megbántottam, tőle kérek enyhülést, soha nem követtem el akaratlagosan senkinek rosszat. Ezt biztosan állítom. Kérlek, bocsájtsd meg nekem a gondatlanságomat.

Az egyensúly jegyében, AUM.

Namasté, Alexandra