Elengedés
Van, hogy szeretsz valakit, de mégis el kell engedned. Lehet, azt szeretnéd, hogy mindig veled legyen, hogy melletted legyen, hogy legyen ő neked. De ez valamiért mégsem lehetséges. Valamikor nem akarjuk vagy nem vagyunk képesek átlépni a határainkat, valamikor te nem akarod vagy nem vagy képes átlépni a saját határaidat és ő sem az övéit. Van amikor ez a határ egy fal lesz kettőtök között. Először csak nem érzitek egymást, aztán már nem is látjátok. Egyre magasabb és szélesebb lesz. A határ pedig köt, nem össze, hanem köti őt is meg téged is, külön tart. Vonalat húz. Ezt hívom én kötöttségnek. Valamihez ragaszkodsz, egy elvhez, egy gondolathoz, egy érzéshez, amit nem tudsz magadban megsemmisíteni. Bekerült a bőröd alá, a pórusaidba. Megköt. Jellemez. Áthat és nem tudsz tőle szabadulni. Akkor van vége. Akkor kell elengedni.
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy nem szereted őt. Hogy feladod. Nem kell félned az elengedéstől, mert az elengedéssel nem jelented ki, hogy nem szereted már, nem állítod azt, hogy megvonod tőle a szereteted. Lehet, örökre szeretni fogod, viszont mégis el kell engedned a közelségét. Elengedni valakit azt jelenti, hogy magadat eléggé szereted. Magaddal egy egészséges kapcsolatban maradsz, egy őszinte, biztos és örök kötöttségben. És ez a legfontosabb. Csak akkor nem fog menni, ha magadat nem szereted. Vagy magadat nélküle nem szereted. De ha magadat csak vele együtt szeretted, akkor te nem voltál egész. Hogy te egy egész legyél az is a legfontosabb. Feleség lehetsz, de fél egész nem. Persze ez a férfiakra is vonatkozik.
Elengedni azt jelenti, önmagad szeretni. Elengedni azt jelenti, önmagad választani, akkor is ha fáj. Mert tudod, hogy az, hogy te mennyire szereted saját magadat az alapja annak, hogy mennyire tudsz szeretni egy másikat.
Minden párkapcsolatnak ez a bázisa. Az alap a kapcsolat önmagaddal.
Hari Om Alexandra
