Ma este: HÁLA

Ma este egy gyertyafényes gyakorlást tartottam nőknek, hívhatjuk női jógának, így szerepel az Anahita órarendjében, de tök mindegy minek hívjuk, ilyen szerintem igazából nincs, mint ahogy gerincjóga sincs, de a lényeg, hogy egy órát tartottam, ahol csak nők voltak. Nagyon szeretem ezt az órát csütörtökönként, mindet szeretem, de ha csak nők vannak akkor van az a huncut összekacsintás, na ezért szeretem. A lényeg, hogy Halottak napja előestéjén gyújtottunk gyertyát,mindenki egyet saját magának és leraktuk a matracunk elé, felajánlva az aznap esti gyakorlást egy elhunyt szerettünk emlékének.

Az óra után, a hazaúton, folyni kezdett a könnyem, mert olyan erős érzés szállt meg, mint még talán soha, a Hála érzése volt, de ilyen mély hálát azt hiszem még nem éreztem eddig soha életemben.

Hálás vagyok, hogy itt vagyok, hogy ti is vagytok, hogy együtt vagyunk ebben az egészben, amit úgy hívunk ÚTKÖZBEN JÓGA, tehát,hogy haladunk együtt, egymást támogatva, kit így, kit úgy, ezen az úton, miközben jógázunk, ami semmi mást nem jelent, minthogy törekszünk az elme lecsendesítésére, a tudatos életre. Ez annyira szép. Nagyon meghatódtam.

Bocsánat, hogy így ilyen érzelmesen, nyálasan jövök most ezzel, de tényleg ezt érzem. A hála elképesztően erős érzés, eddig is volt, hogy éreztem, de, hogy ilyen átható is tud lenni, nem tudtam.

Küldök sok kövirózsát nektek szeretettel, a szívem mélyéről, a hálószobámban, a szekrénykéken kettő is van belőlük. Azért szeretem, mert a succulent tulajdonképpen, ha megnézed jobban, egy mandala. Iszonyú szívós növény, megél a legcudarabb körülmények között is, a legszárazabb helyen, a sivatagban. Tárol mindent, ami kell neki az élethez, a vizet, a dús érzelmeket és meghálálja a pici gondoskodást, de nem tolja túl, nem akar sok lenni és nem akar más lenni, ami. Nem ont színes virágokat, nem ömleng, mint most én, tiszta, egyszerű.

Van.

Mint a szeretet. Ami körülvesz minket, minden érző lényt.

NAMASTÉ Alexandra