Egység a kettősségben

Ahhoz, hogy az istenülés megtörténhessék, van a másik nem.

Ezért van a nőnek férfi és a férfinak nő. Van a tökéletesen más és különböző lény és világ.

Ebbe az idegen és más világba kell átlépni, és magát ott kell hagyni, és a másik őselemben el kell merülni.

Ez a szerelem. Ez a megfeledkezés önmagamról és beleolvadás a másikba.

Az önmagamról való teljes lemondás feltétele csak a másik nemben van meg.

Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni.

Ezért van, hogy Énjükhöz kötött lények - titánok és szirének - nem tudnak szeretni.

Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül.

Nem lehet úgy, hogy visszakapjam magam.

Akit visszakapok, már nem az, aki voltam.

Az már több, gazdagabb, egyszerűbb, tisztább és istenibb.

Ez a szerelem titka.

El kell vesznem és meg kell semmisülnöm.

És Barth mondja: megsemmisülni nem annyit jelent, hogy egy kicsit, hanem hogy egészen megsemmisülni.

Visszavonás, meggondolás, fenntartás, óvatosság nélkül, tökéletesen megsemmisülni.

A misztériumban csak két egymásban megsemmisült lény istenülhet.

***Hamvas Béla: Héloise és Abélard