Sosem elég jó
Miért van az, hogy mindig mást akarsz. Hogy az sohasem elég jó, ami éppen van.
Buddha azt mondja, az élet tele van szenvedéssel. A szenvedésnek oka van, mégpedig a vágy. A vágyat meg lehet szüntetni megfelelő, helyes életmóddal, gondolkodással, viselkedéssel. Egy olyan utat kell járni, amin megszűnnek a vágyak és akkor megszűnik a szenvedés is.
Nyolc pontból áll ez az út, vagyis ösvény a Buddhizmus szerint.
Megfelelő
szemlélet, elhatározás, beszéd, magatartás, életmód, törekvés, tudatosság, elmélyedés.
Mit jelent, hogy megfelelő?
Először megszületik bennem a megfelelő és szükséges belátás és ebből az életfelfogásból, szemléletből indul ki minden. Mit kell belátni? Nagyon egyszerű, azt, hogy az élet szenvedésteli és, hogy a szenvedést meg lehet szüntetni.
Az elhatározás annak elhatározása, hogy az ember visszafogott életet él, ártó szándék nélkül. Hogy elköteleződsz amellett, hogy elindulsz az úton és azt járod.
A beszédedben tartózkodj a hazugságoktól, mások minősítésétől, a durva beszédtől, a pletykálkodástól, a fecsegéstől, az önsajnálattól. Fogalmazz röviden, tömören, barátságosan és szelíden.
A megfelelő magatartás a nem-ártás, a nem-lopás. Ne pazarolj. Legyél jó-akaratú, elégedett és mértékletes, nagylelkű. Legyél becsületes és legyél tisztelettel mások iránt.
A megfelelő életmód a kicsapongásoktól való mentesség, a semmiből se túl sok vagy túl kevés. Például se túl sok és se túl kevés étkezés, aktivitás (munka) vagy passzivitás (pihenés). Törekedj az egyensúlyra ezekben. Olyan munkád legyen amivel betartod az előző pontot, tehát nem okozol fájdalmat másoknak, tehát ne kereskedj például alkohollal, dohányáruval, bódító szerekkel.
A törekvés, az, amikor az ember mindezekért erőfeszítéseket tesz. Amikor azon fáradozol, hogy ez mind megvalósuljon. És ebből nem engedsz lehetőség szerint soha. Nem lankad a figyelmed, nem hagyod el magad, nem aggodalmaskodsz.
A tudatosság pedig akkor megfelelő, amikor az ember jelen van az érzetekben, a tapasztalásban. Tudatos a gondolatait, az érzelmeit illetően.
Mindezekből következik az ösvény utolsó állomása, a megfelelő elmélyedés, az egyfajta csönd vagy nyugalom, a használt koncentrációs és meditációs gyakorlatok által. Amikor leállítod az elme hullámzását.
A buddhizmus erkölcsi előírásai nem olyan morális követelmények, amiket egy, az embernél magasabb hatalom írt elő és ami aztán jól az orrodra koppint, ha nem úgy teszel.
Nem bűnös az, aki nem így cselekszik, aki nem ennek alapján él az nem jut pokolra. Ezen szemlélet szerint nincs ítélőszék. Te önmagad vagy az! Megeszed azt, amit főztél.
Aki nem ezen az ösvényen halad annak a "büntetése" jelenlegi élete, a jelene a pokol. Miután meghal sem ég el a pokol tüzén, hanem újra próbálkozhat, újjászületik.
A cél a szenvedéstől való megszabadulás, a megvilágosodás, a soha vissza nem térés.
A Buddha a középutat hirdette, azt javasolja, ne vessz el az örömökben, az élvezetben, de az önsanyargatásban sem. Mert mindkettő szenvedésteli.
Ez az ösvény vezet a nyugalomhoz. Ez az út vezet a szenvedésmentes élethez.
Tehát miért van az, hogy mindig mást akarsz? Hogy sohasem elég? Mert mindig hajt a vágy. És amit kapsz mindig szenvedésteli. Akkor újra vágyakozni kezdel. De amit elérsz újra meg újra szenvedéssel jár. Legyen az bármi.
Járj inkább az ösvényen fáradhatatlanul!
Hari Om Alexandra