A bizalom művészete

A bizalom egy rendkívül érzékeny valami. Csak tökéletes, feltétel nélküli bizalom lehet alapja egy jó kapcsolatnak, legyen az a kapcsolat párkapcsolat, munkakapcsolat, rokoni, baráti vagy bármi.

Gyakran nagyon lassan alakul csak ki, az érdekessége pedig az, hogy akár egyetlen egy mondattal vagy mozzanattal egy pillanat alatt akár porrá le lehet rombolni.

Ha valaki elveszti valakinek a bizalmát, szinte lehetetlen azt visszaépíteni.

A bizalom energia két ember között és ha az energiaátadás megszakad, nem tud már áramlani, akkor a szeretet és a hit nem tud már tovább áramlani.

A bizalom a táptalaja a kapcsolatoknak, a termőföld, onnan indulnak a gyökerek jó mélyre és onnan nő ki az, aminek aztán élvezhetjük a gyümölcseit is.

Van az a történet, amikor egy apa a lányával egy keskeny, ingatag hídon akar átkelni. Sötét van és hideg, alattuk egy sebes, vad folyó. Azt mondja a férfi, add ide a kezed, hagy fogjam meg, nehogy beleess. A lány pedig azt mondja, nem, inkább te fogd meg az én kezem, mert akkor tudom, hogy történjen bármi, soha nem fogod elengedni.

Mindannyian ilyen bizalomra vágyunk. Hogy történjen bármi, a másik nem fogja elengedni.

Akkor működik jól bármilyen kapcsolat két egyenrangú ember között, ha az abban, amiben szövetkeztek egymással a legfontosabb, ha azt nem előzheti be sehonnan semmi és senki.

Amikor elveszítjük valakinek a bizalmát, annak jól kiszámítható következményei vannak. Akkor abban a kapcsolódásban a hit és a szeretet, ha nem is azonnal, de előbb vagy utóbb elkezd halványodni, majd meg is fog szűnni.

Anthisztenész görög filozófus mondja, hogy a leghasznosabb tudás az életben felejteni, ami nem igaz.

Jó lenne ha így tudnánk élni, ha mindig tudnánk felejteni és tiszta lappal kezdeni, hiszen nincsen semminek se végső valósága, még a bizalomvesztés alapjául szolgáló indoknak sincs végső értelemben igazsága.

Mindent érdemes lenne összefüggéseiben vizsgálódni, objektíven és tudatosan értékelni. Csak hát a bizalom az érzelmi kérdés és az érzelmeknek oly nehéz parancsolni. Ha valaki az érzelmeiddel játszik, ott nincs mit magyarázkodni.

Viszont ne feledjük, nincs bizalomvesztést okozó bizalomvesztést elszenvedő nélkül. Ha te azt küldöd ki, hogy benned ez benned van, annak a lehetősége, hogy a te bizalmadat el lehet veszíteni, akkor bizony az univerzum erre fog reagálni és olyan embert küldeni, aki ezt szépen beigazolja.

És akkor mondhatod, hogy hát persze, tudtam! Hiszen ez neked a normális. Pedig nem ez a normális! Ahogy az első jelet megérzed lépj! Általában túl sokat várunk, már rég érezzük, tudjuk, ott van a szemünk előtt, mindjárt be fogja magát teljesíteni, de mi mégsem akartunk róla tudomást venni. Előbb vagy utóbb viszont nem lehet elkerülni. Akkor tanulj belőle!

Van az a japán technika, a kintsugi, amikor eltörik valami és arannyal próbálják meg újra összeragasztani. Ez a nemes anyag kell ahhoz, hogy újra összefogja, egybetartsa azt, ami egyszer szétesett. Ezt hívom én megbocsátásnak, amikor két ember képes túllépni és újra építeni. Ezt hívom én alázatnak, amikor képesek vagyunk magunkból őszintén áldozni. Áldozat nélkül nincs semmi.

Persze soha nem lesz az már olyan, mint volt, csak megpróbál a korábbihoz hasonlítani. Az arany lehet nemessé teszi, éretté, díszessé, de a sérülés örökre látszódni fog és nagyon túl kell kompenzálni, ahhoz, hogy az, ami széttört újra egymáshoz tudjon illeszkedni.

Aztán van az is, hogy nem érdemes ragasztgatni, hanem, akkor is ha fáj, ha egykor értékes volt, el kell engedni, ki kell dobni.

Majd az egy külön történet, hogy utána hogyan lehet újra megtanulni bízni.

Másban.

Hari OM Brávácz Alexandra

#bizalom #becses #érték