A legkedvesebb nyár

Ez a legkedvesebb nyár volt.

Piszoknehéz, nekem végigdolgozós. Persze csodálatos táborokat tartottam, ahol nagyon sok új emberrel is megismerkedhettem, és elképesztő mélységeket éltünk meg együtt, de idén sok nehézség is volt. Ez a nyár más volt, mint a többi. A covid biztos belejátszott. Szerintem nem is fogjuk még fel, mennyire itt van velünk mentálisan.

Bizonytalanságban és folyamatos szorongásban tart. Nem tudunk valójában semmit. Azt sem, hogy igazából mi volt, mi van és főleg nem, hogy mi lesz. A kiszámíthatatlanság időszakát éljük mindannyian. A kiszámíthatatlanság pedig mindenkinek megviseli az idegeit, ezt hívják krónikus stressznek. Beláthatatlan következményekkel.

Amíg komolyan veszélyben éreztük magunkat még tartottuk. Aztán a kiengedés meghozta azt, mint amikor az addig elszorított vénából szökőkútként spriccel a vér. A felgyülemlett tűz belőlünk kiszabadult.

Mégis azt mondom, ez az idei a legkedvesebb, mert olyan jó volt hozzám ez a nyár, hogy belenyomta durván a fejemet abba, ami nem hozzám való. Azért legkedvesebb, mert az univerzum, a világmindenség, az Isten, Mi, Az a maga nem kímélő módján persze, mert ő másképp nem is tud, de az orrom alá dörgölte könyörtelenül mások és önmagam gyengeségeit.

És ezért a kedvességért, ezért a gondviselésért nem tudok eléggé hálás lenni, akkor is ha nehéz a szívem. Szabályosan szúr.

Amikor csalódunk valakiben az valójában csak és kizárólag rólunk szól. A csalódás semmi több, csak, hogy valamit belelátunk valakibe, ami valójában nincs is benne. Az emberben megjelenik egy vágy, hogy olyan jó lenne, ha ő olyan lenne, de ő nem olyan és akkor is, ha jönnek jelek, de még az is lehet, hogy nem jönnek, azokat sokszor figyelmen kívül hagyjuk.

És nem lehet mindenki olyan, mint amilyennek te szeretnéd! Nem, nem sajnos! Nem is kell olyannak lennie, ez így van jól. De az egy másik kérdés, hogy akkor veled ő mennyire passzol. Lehet, hogy semennyire, de még ez sem baj. Minél előbb kiderül, annál jobb.

Az én kedves nyaram idén háromszor verte le ezt rajtam, sőt azt hiszem kinézett egy negyedik is. Mert mindig van ráadás.

Most csend van. Lassan húzódik vissza remélem a cunami, csak kérdés, mit hagy maga után a parton.

Ha csalódunk valakiben az azt is jelenti, hogy ő is ír egy ugyanilyen bejegyzést, mert ő is csalódott bennünk. A csalódás talán mindig kölcsönös. Senki sem látta előre, senki sem tudta, hogy jönni fog, de arra tanít, hogy még nagyobb figyelemmel kell lenni. És bizony le kell vonni a tanulságokat, ha már szúr.

Ezért a csalódás a legnagyobb tanító. Megtanítja azt is, hogy nem fog mindenki szeretni. Nem fog mindenki elfogadni. Nem lesz mindenki nyitott. Hogy másoknak mások a szempontjai.

Ez a legkedvesebb nyár nekem a csalódások nyara volt és mindenkinek, akivel ez ért ezen a nyáron küldök feltétel nélküli szeretetet.

Kívánom nektek is, nektek, akik e sorokat olvassátok, vagyis mindenkinek, aki idén nyáron ugyanígy járt, hogy meg tudjon békülni a szívében. Én is ezen vagyok.

Mert mindannyiunkban ugyanaz a fény lobog, amit az a kicsi arany ember sugároz. Ott mélyen belül ugyanazok vagyunk. Nem kell a szíven szúrt érzés.

És az új fejezet már amúgy is elkezdődött. Elengeded.

Nagy, mély belégzés, hosszú, lassú kilégzés.

Hari OM Brávácz Alexandra