A mi történetünk

Ez a vírus tényleg tisztító hatású, rávilágít erősségeinkre és gyengeségeinkre, segít értelmezni és újraértelmezni az életünket.

Megtanít lemondani dolgokról. Megfigyelni, hogyan viselkedünk mi és hogyan viselkednek mások, akár családtagok, barátok egy veszélyhelyzetben. Szerintem nagyon sokat elárul.

Most kiderül, kinek mi a fontos. Hol vannak a hangsúlyok.

A tegnap esti jógaóra már nem volt olyan igazi, szerintem mindenkiben volt egy kis félsz, vajon kikkel van együtt a teremben. A jóga csak az ászanában tudott megnyilvánulni, de a gyakorlatok között nem igazán volt ott a flow.

Amit te kilélegzel, én belélegzem, amit én kilélegzek, te belélegzed - szoktam mondani ezt az órán, mert pont ez adja a csoportos gyakorlás erejét, a közösségi együttlét. Most pedig pont az ellenkezője van, amit nem mondtam, csak én is gondoltam. Nem volt jó gondolat, még nekem sem.

De a fizikailag egymástól történő eltávolodás valahogy felnagyította már most sokakban az összetartozás érzését. Csodálatos ezt látni. Árpa Attila 12. kerületi nyugdíjasoknak ajánlotta fel a Facebookon, hogy segít bevásárolni. Hogy ezt is megélhetjük, soha nem gondoltam volna! Az olaszok az erkélyen állva éneklik a himnuszt. A kínaiak videóüzenetben mondják nekik, hogy kitartás. A pénztáros végre mosolyog. Ingyen koncert, színház a neten. Szeretet meditációt hirdet mindenki értünk, a Földért, a mindenért.

Amit te érzel, én is azt érzem. Amit én érzek, te is azt érzed.

Az emberek most végre megérzik, a bőrükön érzik, hogy tényleg valódi sorstársak vagyunk. Hatással vagyunk egymás életére. Karmikus hatással.

Ez persze mindig így van, ugyanúgy terjed máskor is minden szó, gondolat, érzelem, cselekedet ilyen sebesen közöttünk, láthatatlanul, csak az nem mindig ilyen látványos eredménnyel.

Amit te rólam gondolsz én is azt gondolom magamról. Amit én gondolok magamról, te is azt gondolod rólam.

Szóval én próbálok most úgy erre a vírusra tekinteni, mint valamire, ami segít újraértelmezni az alapértékeinket. Az életünket.

Az otthoni karantén megtanítja, hogy megnézzük, mink van valójában. Nem csak igazából, hanem ténylegesen, érzelmileg is, miből tudunk főzni. Megnézzük és rácsodálkozzunk, hogy kik vannak otthon rajtunk kívül. Például lehet, van egy férj vagy egy feleség, vagy lehet, nincs ott senki. Van egy gyerek, vagy kettő, vagy nincs. Készül a leltár.

Mi van otthon. Mi a tartalék. Ez a vírus kegyetlenül szembesít.

Itt az idő, hogy leporold amid van és ami van, azt megtanuld értékelni, annak örülj. Mert most igen, abból tudsz valamit csinálni. És itt nem csak arra gondolok, hogy vannak-e tényleg anyagi megtakarításaid.

Nem akarok átesni a ló túlsó oldalára, nem fogom elkezdeni, milyen jó hatással van a környezetre például a vírus. Nem kellene ez ahhoz, hogy rájöjjünk, ez így nem fenntartható.

De a vírus már most megtanította nekünk, pedig nagyon az elején vagyunk még itthon, hogy a csend, a lassúság, az egy helyben levés mennyire értékes. Hogy érdemes levenni azt a könyvet a polcról. Hogy muszáj félretenni, hogy nem élhetünk egyik napról a másikra felelőtlenül.

Amit én teszek, te is azt teszed. Amit te teszel, azt teszem én is.

Válogasd meg, mit lélegzel be és mit ki. Mert a történet közös. Az én történetem a te történeted, a te történeted pedig az enyém.

Ez a valódi nagyböjt, az igazi lemondás időszaka- Ha vége, ténylegesen megújulva találkozunk.

Gondolok mindenkire nagy szeretettel. Te mire gondolsz?

Hari Om

Alexandra