A szabadság fantomja
A szavaknak varázsereje van.
Ezért nem mindegy, hogy hogyan fejezzük ki magunkat, hogy mit kinek és azt hogyan mondjuk.
Néha lehet, hogy túl nyersen és szigorúan fogalmazok, persze mindig a szeretet vezérel, de ezt akinek mondom lehet, nem mindig érzi, főleg akkor, ha nem elég érett személyiség és ha gyerekkorában érték-e területen sérelmek és azokat még nem dolgozta ki magából. Akkor egyből védekezni fog vagy a másik verzió: támadni.
Minden kimondott vagy leírt szónak pránája van, energiája. A szavakkal érzelmeket váltunk ki, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen szavakat használunk, és különösen fontos ez, ha egy szakmáról van szó. Minden szakmának van egy szókészlete, amit javasolt használni, és nem javasolt ócska marketingszempontok miatt más szakmák szavaival felcserélni.
A jógaoktatás is egy szakma.
És mint minden szakma, megvannak itt is szakszavak, amiket használunk és számos olyan szó is van, amit az oktatásban igyekszünk kerülni - ezért nálunk egyébként az oktatóképzésen külön hangműhely óra van, ahol a leendő jógaoktatók pontosan elsajátítják azt a szókincset, amivel érdemes aztán dolgozni.
Az ember a nyelv fogságában él, a szavak megkötésében.
Nem olyan régen egy kisebb vitába keveredtem egy esemény kapcsán, amit egy jógaoktató szervezett és a 21 napos eseményt meditáció kihívásnak nevezte, továbbá, hogy szokj rá a meditációra, én pedig megjegyeztem alatta, hogy a meditáció nem kihívás és ne szokjon rá semmire az ember. Kaptam hideget, meleget.
Megjegyzem, régebben én sem figyeltem a szavakra ennyire és biztos volt olyan, hogy én is kihívásnak hirdettem meg egy programot, csak változom és egyre több belátásom van ezen a téren. Folyamatosan dolgozunk rajta, hogy egyre csiszoltabbak legyünk, nem tudom észrevettétek, hogy már nincs stresszcsökkentő óra, hiszen minden óránk csökkenti a stresszt, vagy nálunk nincs gerincjóga, mert minden óra hat a gerincre, vagy nemrég a workshop szó helyett elkezdtük a jógaműhely szót használni, ami a saját nyelvünkön szólít meg és sokkal szebben kifejezi azt, ami zajlik egy ilyen programon.
Tehát miért nem kihívás egy 21 napos program és miért ne használjuk azt a szót, hogy szokj rá, ha a jógáról beszélünk, illetve miért nagyon fontos, hogy a jógaoktató tudatosan válogassa meg a szavait.
Persze az az első, hogy azt le kell szögeznünk, hogy jógáról beszélünk-e, vagyis a hagyományt tekintjük-e vezérlő elvnek, Patandzsali jógaszútráit és a hindu filozófiát.
Ha nem, akkor nem kell ezen vekengeni, akkor lehet a meditációt kihívással hirdetni. Ha viszont igen, akkor nem lehet.
A jóga egy spirituális ösvény, a célja egyetlen egy, mégpedig a megszabadulás, a megvilágosodás. A kihívás és ehhez hasonló szavakkal nem csak az a baj, hogy más szakmákhoz tartoznak, mint pl. az aerobichoz és ezzel az aerobic szintjére hozzuk le a jógát, összetévesztve teljesen a kettő célját, megvezetve az embereket, hanem az is a baj a kihívás szóval, hogy teljesítménykényszerre és megfelelési kényszerre sarkall. Holott ezekről szó nincs a jógában. Sőt, pont ezekről próbáljuk lehozni az embereket. A jóga teljesen más megközelítésben fordul az eszközeivel az emberekhez.
A 'szokj rá' pedig azért problémás, mert a hagyomány pont azt tanítja, hogy legyél szabad, tehát ne ragaszkodj semmihez, még a jógádhoz se ragaszkodj, mert amint valamitől függővé válsz, vagyis ha valamitől függővé teszed az életedet, nem fogsz tudni élni nélküle.
Egyébként is teljes irányvesztés, keverjük a szezont a fazonnal, mert a jóga nem valami, amire rá kell vagy lehet szokni, mert akkor csak egy szokás marad, mint mondjuk a cigaretta, és nem csak függővé válsz és minden mást háttérbe sorolsz, lehet nem adsz reggel a gyereknek enni, mert gyakorolsz - számos ilyen esettel találkozom, hanem kihelyezed magadon kívülre.
Nem a jóga a cél!
Amikor a jóga lesz a cél, például az ászana és nem maga a transzformáció, az út, az nem a jógikus irány. Mindig az út a fontos. Sosem lesz meg egy ászana, sosem lesz kész, ezért fölösleges célként kitűzni. Mindig tovább tudsz dolgozni benne.
Így sérülnek le, aztán meg égnek ki gyakorlók és oktatók, mert egy idő után nem jelent nekik semmilyen fizikai kihívást egyetlen egy testhelyzet sem.
A sérülés és kiégés mindig annak az oka, hogy az illető nem jól lőtte be a célt. Ha maga a testhelyzet a cél, abban bizony ki lehet égni és amúgy is erkölcstelen cél a jóga szerint. Mint egy munkahelyen, ha a pénzért dolgozol, és nem a munka kedvéért magáért, egy idő után utálni fogod. Mert pénzből sosem lesz elég. Nem jó cél.
Ez tanítja nekünk Krisna a Bhagavad Gítában is, hogy mindig a cselekvés a fontos. Az aktus. Abban kell benne lenni. Minden keleti hagyomány ezt tanítja.
A másik pedig, hogyha valami csak egy szokás marad, ami megint csak egy alacsonyabb szint, akkor le is lehet jönni róla, amit viszont nem szeretnénk. A jóga nem egy szokás, hanem egyfajta életmód, az élet irányítása, vezérlése, azt tanítja meg nekünk, hogy hogyan lehet jól élni. Önmagunk legjobb verziójává válni.
Mi válunk a jógává. Azzá leszünk. Mi leszünk a jóga.
Az nem úgy van, hogy vagyok én meg van a jóga, hanem az egy és ugyanaz. A jóga nem valami, amire rá lehet szokni, aztán meg majd valamikor le lehet jönni róla.
Tehát nagyon óvatosan és tudatosan kell bánni a szavakkal és ez a jógaoktató felelőssége, mert sokat árul el a tudatállapotáról, hogy hogyan kommunikál, mert arra fogja vezetni az embereit. Mindig vizsgáld meg, egy szónak milyen energiája van és mit közvetítesz általa.
A maratonfutást sem úgy hirdetjük, hogy gyere az Andrássy útra önismereti kurzusra vagy harmonizáld a csakráidat a 45. maratonversenyen. Akkor sem, ha rendkívül jó önismereti eszköz a futás és akkor sem, ha közben igen, a csakráival is dolgozik az ember.
De egyszerűen máshova kerül a fókusz. Nem eszünk a wc-n és nem pisilünk az asztalnál, elnézést az erős, de remélem, szemléltető példáért. Bár van az a Bunuel-film, ahol az asztal mellett wc-k vannak, érdemes megnézni, zseniális film és nagyon jól megmutatja, hova jut a modern ember. Hát nem a szabadságba.
A kényelemre berendezkedett életünk rendkívül törékeny. Mégis egyre inkább azt látjuk, hogy a világ erre megy, minden silányul el, nem csak a bútorok meg elektrotechnikai eszközök minősége, hanem a szavaink is, az, ahogy kifejezzük magunkat. Minden egyszerűsödik, mert mindennek gyorsabbnak kell lennie.
Így pörgünk bele a szamszárába, amiben már most annyira szédülünk, hogy aki csak egy pillanatra megpróbál megállni érzi, hogy mennyire nehéz. Ezért csodálatos eszköz a jóga, mert megállítja ezt a pörgést.
Sokaknak a legnehezebb ászana a savászana, amikor csak fekszel a hátadon, mert akkor a nyakadba ömlik az összes szemét, amit addig a pörgéssel távol tartottál magadtól.
Ezért a jóga útja a bátrak útja.
Látjuk, hogy a körülöttünk lévő világ mennyire sérülékeny, hogy az, amink van egy pillanat alatt a földdel lehet egyenlő, mert lebombázzák az önjáró házadat, a hiperszuper ágyadat, a milliós konyhádat, a drága autódat, minden egy pillanat alatt eltűnhet, viszont egyet nem tudnak elvenni, a lélegzetedet, amit ha jól tudsz használni, minden borzalmat túlélhetsz.
Kihívások és megszokások nélkül.
Válogasd meg a szavaidat, mint ahogy reggel megválogatod, hogy aznap mit veszel fel és ne vedd fel a nagyestélyit az edzőterembe és ne menj mackónadrágban az operába.
Mindennek add meg a módját, mert akkor lesz tudatosság benne.
Különben nem a szabadságot tapasztalod meg, hanem csak a szabadság fantomját. A szabadosságot. A kettő nem ugyanaz.
Hari OM Brávácz Alexandra