Elég vagyok

Gondolataidnak teremtő ereje van, te teremted a valóságodat. Gondolataid nem csak teremtenek, pusztító erejük is van, tönkre is tehetnek mindent.

Te boldog vagy?

A gondolataid, a tetteid és az érzelmeid megjelennek a fizikai síkon. Ezt hívjuk manifesztációnak.

Nagyon nehéz másképp gondolni! Nagyon nehéz nem te-ként gondolkodni. Pedig az lesz a helyes irány. Amikor valamivel szemben nagyon nagy ellenállás van benned, nagy valószínűséggel az a helyes ösvény, csak benőtte a gaz, nem látod még az utadat, és az utatad megtisztítani nem egyszerű folyamat.

Csekély arányban tudsz csak hatással lenni a gondolataidra, a tetteidre és az érzelmeidre, olyan erősen gondolod a bablevesről, hogy az finom, meg a barna, göndör hajú nőkről, hogy ők szépek, vagy a életedről, hogy az egy tragédia, hogy senki, de valójában tényleg senki nem tudja másképp gondoltatni veled. Te magadnak kell magadat átverekedned rajta.

Amikor gyerekkorodban a szüleid feltételekhez kötötték a szeretetüket, te soha nem tudtál elég jó vagy egyszerűen csak elég lenni, akkor nem tudod elhinni, hogy ez így van, neked úgyanúgy lehetséges, mint másnak. Ha mindent ki kellett érdemelni, akkor nehezen tudod elképzelni, hogy te csak úgy elérheted azt, amire vágysz. Akkor azt gondolod, neked ez nem jár, vagy te erre vagy arra képtelen vagy. Soha nem lehetek elég jó....egészíted ki magadnak.

Ezért lehet például az, hogy nincs normális párkapcsolatod, mert mindig olyat választasz, akinek sosem leszel elég, akinek újra és újra bizonyítanod kell. Aki után teperni kell. Persze ez egy fölösleges harc, mert ő csak a minta. Olyan párt kell választani, akinél nem kell kivívnod a figyelmet meg a szeretetet, hanem magától értetődően ott van. Akinek a szeretetéért harcolni kell, valójában tőle sosem kapod meg. Elvesztegetett évek bizonyos szempontból, bár persze ezekből tanulhatunk csak.

Most emeld fel a fejed, igen te, most ott ahol ülsz és olvasod ezt a bejegyzést, nézz körbe, és lásd meg, mi az, amit te teremtettél.

Amit látsz, az vagy te.

A másik nem egy tükör, hanem ugyanaz, mint te. Te nem látod meg a másikban önmagad, hanem te is az vagy. Az vagy te.

Aki nem szeret téged, az magát nem szereti. Ha te nem szereted magad, a másikat nem szereted.

Ő a gondolataid, a cselkedeteid és az érzelmeid egyvelege.

Amikor azt mondják neked, hogy mit vacakolsz, engedd már el - ez szokott egy remek, de inkább sajnos visszahúzó tanács lenni, meg azt, hogy gyerünk, mozdítsd már meg a feneked, ez a másik, akkor te éppen nem azért nem tudsz semmit tenni, mert nem vagy elég jó, mert béna, meg életképtelen vagy, hanem mert nem tudod másképp gondolni. Képtelen vagy másképp gondolni és ezért képtelen vagy bejelentkezni egy jógaórára. Sőt nemhogy inspirálólag nem hatnak rád ezek a tanácsok, hanem pont ellenkezőleg., frusztrálnak, mégjobban lehúznak.

Amikor azt látod, neked nem megy, de bezzeg a másiknak igen, és sajnos a közösségi média egy nagy lapáttal rárakott erre, a nyomorúságunk sosem kerül ki, csak az, hogy mindenki milyen sikeres és jól van, akkor azt hiszed, csak neked nem megy, csak te nem tudod az életedet megváltoztatni. Nagyon rácsodálkoznál, ha ma reggel mindenki nem a Szigetkörről rakta volna ki a képet, hanem arról, ahogy ül, üveges tekintettel és ábrándozik ugyanúgy, mint te arról, hogy hogyan tovább.

Kislépésekkel érdemes kezdeni. Először is tisztázd magadban, hogy mi a célod, merre szeretnél menni. Van, hogy a cél a siker, például egy jó munkahely, hogy előrébb szeretnél lépni, több pénzt szeretnél keresni, vagy van, hogy a cél egy szerető társ, egy jó párkapcsolat, vagy szeretnél gyereket a pároddal, vagy el szeretnél engedni végre valakit, vagy egy biztonságos otthont szeretnél. Ha mindegyik, akkor szelektálj és kezdd valamelyikkel. Mindig egyszerre egy dologra fókuszálj.

Írd fel egy papírra. És csak ülj ott és figyeld meg magad abban a helyzetben, képzeld el magad. Erre a vizualizációra szánj minden nap 10 percet. Sokszor trükközik velünk a tudatalatti, mert ahogy elképzeled magad mondjuk valakinek a karjaiban, jön már is az, hogy te nem vagy elég jó, nem vagy szerethető és lehet, el sem tudod képzelni, meg se jelenik az. Nem baj. Egyre inkább el fogod tudni képzelni, ebben az egyben kell erősnek lenni, hogy minden nap szánsz időt rá arra, hogy elképzeled. Most tudom, nem hiszed el, hogy ez a 10 perc teremti meg az új életed. Ha nem hiszed, nem csinálod, akkor továbbra is kanapélakó vagy.

Vagy elhiszed, végül is, mi bajod lehet. És elkezded. Megteremted a valóságodat. Elülteted a magokat.

Sokszor kiderül, hogy nem is akarod igazából azt. Vagy komoly félelmeid vannak. De ha ezek kiderülnek, akkor az jó, mert akkor azokkal az érzelmekkel el tudsz kezdeni dolgozni.

Ha már jól megy a vizualizáció, akkor fogsz tudni felállni arról a bizonyos kanapéról és mondjuk elmenni egy jógaórára, vagy máshol segítséget kérni, ahol szembe tudsz nézni a gyengeségeiddel, a téves és betonbiztosnak tűnő hitrendszereddel. Amit akkor meg tudsz vizsgálni és talán ki tudod cserélni egy újra.

Arra, hogy te igenis elég jó vagy. Arra, hogy te elég vagy. Arra, hogy te szerethető vagy.

Namaste Brávácz Alexandra #jóga #vizualizáció