Erős nők - gyenge férfiak?
Nemrég beszélgettünk Bibók Bea pszichológussal és László Krisztina, a Jóga&Más csoport megálmodójával arról, hogy milyen az erős nő. A videót megtaláljátok egyébként itt az oldalon, akit mélyebben is érdekel a téma.
Rengeteg mindent nem tudtam elmondani az idő szűke miatt, most a háttérben meghúzódó okokat fejteném ki akkor bővebben. Mert mit jelent, hogy erős? Hogy önálló? hogy kitartó? Hogy képes magát egyedül eltartani, hogy képes megállnia helyét? Hogy nem függ a férfitól? És ez önmagában miért lenne baj?
Több teóriám is van, hogy miért estünk ki egyéni szinten az egyensúlyból, bár arra semmilyen történelmi bizonyíték nincsen, hogy valaha is egyensúly lett volna nő és férfi között.
Mindig az egyik dominálja egy ideig a másikat, majd az egyensúly megbillen és a tendencia megfordul. De azt valahogy érezzük, hogy az általunk ismert női szerepekben történik most eltolódás.
A férfiak ennek most csak az elszenvedői vagy az okozói? Vajon környezeti hatások miatt lett ilyen a nő vagy más, biológiai, evolúciós okai vannak, például akár a megnövekedett tesztoszteronszint defeminizálja a nőket?
A fejlett országokban 25-30%-nak már nem születik gyereke és ugyanennyi a párok száma, ahol az egyik fél meddő és a lombikprogram jelenti az alternatívát.
Miért nem akar gyengének látszani a nő? Tulajdonképpen az erős nő mitől fél?
Lássuk az okokat, hogy mi vezetett szerintem a jelenlegi helyzethez.
Az életben-maradás versengés, az életben levés egy folyamatos harc, ezt szerintem fontos megérteni. Harc nélkül nincs semmi, ez az alapja az életünknek és minden kapcsolódásnak, ez a dualista világmegélésünk hétköznapi szinten.
A történelemben azt látjuk, hogy a nőket elnyomták a férfiak, nem tanulhattak, nem szavazhattak, mintha féltek volna az erejüktől, így jobbnak látták erőből elnyomni őket. Most a másik végletet látjuk, ami érthető válasz a nők részéről. Gondoljunk arra, hogyha egy labdát sokáig a víz alá nyomunk és azt elengedjük, akkor az a másik végletbe fog kilengeni. Ennek a folyamatnak vagyunk most a tanúi.
Az elnyomásnak szerintem az iparosodás kezdett el véget vetni, a megváltozott munkafázisok és munkamegosztás, a munkában használt új eszközök. A nők felszabadultak nagyon sok munka alól a háztartási gépek megjelenésével, a férfi izomerejére sem volt már mindenhol szükség.
A nő elkezdtek a házon kívül, a gyárakban dolgozni. Egyre több lett az erejük, egyre több jogot akartak kapni. És nem azzal van a baj, ha a nő ugyanolyan jogokat kap, mint a férfi, hanem ha ezekkel ugyanúgy viselkedik, mint a férfi.
A férfi szinte ellenség lett, a nők a mai napig a férfiakkal versengenek.
A másik, hogy a két világháború oly módon traumatizálta a nőket, hogy egyedül maradtak férfiak nélkül, hogy helyt kell állni a férfi helyett is, hogy kénytelen voltak megerősödni és függetleníteni magukat a férfiaktól. Bár régebben is voltak háborúk és a nők sokszor voltak egyedül, mégsem változott meg az energiaszintjük, tehát a háború ehhez önmagában kevés.
Ha egy olyan világban élünk, ahol nem lehet félni, akkor a nő kontrolláló és erős lesz, hiszen a védelem a férfi feladata, ha ez nincs jelen, a nő kénytelen megvédeni magát és gyermekeit.
A harmadik, hogy mivel a nő dolgozik, azt gondolja, egyedül is képes megállni a lábán, ezért hamarabb elválik. A statisztika szerint minden második házasságválással végződik, szerintem ez valójában sokkal több.
Mi nők aztán egyedül neveljük a fiú gyermekünket, akinek nincs kéznél a jó férfi minta. Persze ehhez jó férfi mintához is kellene hozzámenni feleségül. A nők önállóan nevelik tehát a fiúkat és a lányaikat is. Nagyon nehéz egy nőnek férfit faragni. Nagyon nehéz egyedül lányt nevelni is, hiszen a nő nem tud elgyengülni és azt a lányának megtanítani. Mi sosem gyereket nevelünk, hanem a lányt lánynak, a fiút fiúnak, ha eltűnik viszont a másik fél a párkapcsolatból, ezek a határok elmosódnak.
A nő szinte mindent el tud intézni napjainkban egy férfi nélkül. És erre büszke is.
Aztán a nők maszkulinizálódása többek szerint a magzati korban ért magasabb ösztrogén és tesztoszteronhatás miatt következik be, ennek pedig az életmódunkban, a helytelen táplálkozásunkban vannak az okai. Az agyonvegyszerezett élelmiszerek fogyasztása, az állatok és a növények elfogyasztása, amelyeket hormonokkal kezelnek és azon kozmetikumok használata, amelyek összevetői hormonrendszerünkbe avatkoznak be.
Szerintem nem azzal van a baj, hogy egy nő erős, hanem azzal, ha a nő maszkulinizálódik. Elférfiasodik. És ennek ahogy látjuk számos oka van.
A nőknek egy férfi világban kell helyt állniuk, ami azt jelenti, hogy a munkahelyeken többnyire nem tesznek különbséget nő és férfi között, és a mai nők lehet ki is kérnék ezt maguknak. Pedig milyen jó lenne, ha a nő szabadnapokat kaphatna, ha menstruál. Persze egy pénzvezérelt életben ez sosem lesz szempont, ott mindig a teljesítmény fog számítani.
Az értékrendünk borul fel, és mi egy ideje már kongatjuk a vészharangokat.
A munka világa férfivilág, mert a külvilágra vonatkozik, ott teremt értéket, mégpedig pénzt. A pénz hatalom. A nő is tud most már dolgozni, amiért pénzt kap, hiszen a számítógép előtt üléshez nem kell fizikai erő, vagyis hatalmat ér el azáltal, hogy pénzt kap a munkájáért.
Az anyagi önállóság oda vezet, hogy lassan felbomlik a hagyományos családmodell, hiszen a férfi is így kevésbé érzi kötelességének, hogy asszonya és génjeit továbbörökítő gyermekei mellett maradjon, hiszen azt gondolja, a nő egyedül is elbírja és lép, mégpedig félre, hiszen az evolúciós programja azt diktálja, hogy újabb kapcsolatban próbáljon szerencsét.
Az állatvilágban láthatjuk azt is, hogy az állatok valamely jellegzetességgel vonzóvá teszik magukat az ellenkező nem számára, általában a hímek versengenek a nőstény kegyeiért, sokkal színesebbek, tollasabbak, feltűnőbbek.
A vezető beosztásban dolgozó nő tollazata a beosztás, azáltal, hogy (külső) erősnek mutatja magát, vonzóbbnak akarja mutatni magát. Valójában ez rosszul sül el, mert a férfiak ettől inkább megijednek. Ezt hívják a nemi szelekció „megszaladásának".
A férfi mást akar, mint a nő. A két nemnek alap beállítottságban teljesen más a programja. Szendi Gábor erről több remek könyvet is írt. A két nemnek egyszerűen más az érdeke: a hím minél több nőstényt akar megtermékenyíteni, a nőstények viszont biztosítva szeretnék „látni”, hogy minél egészségesebb utódokat hoznak a világra és azokat biztonságban nevelik fel.
Mivel a lehetőségek száma korlátozott - a hímek számára az elérhető nőstények száma, - a nőstények számára pedig a táplálék mennyisége az utódok felneveléséhez, ezért a hímeknek valamilyen módon versengeni kell a nőstényekért, azoknak pedig valamilyen módon ki kell tudni választani azokat a hímeket, amelyek a legrátermettebbek, hogy biztonságban érezhessék az utódok ellátását.
A nők jó okkal „válogatósak”, ellentétben a hímekkel, akik szinte minden alkalmat megragadnak a párosodásra, az állatvilágban nekik tulajdonképpen mindegy, kivel, inkább a mennyiség számít. A nősténynél inkább viszont a minőség a döntő, mindig a legdominánsabb hímmel akar párosodni.
Persze ez az ellenkező működési elv, mennyiség vs. minőség elsősorban az állatvilágban van így, de az evolúció programja ez. Az ember abban különbözik, hogy gondolkodik, jó esetben, ezért árnyaltabb ez a program, de az alapbeállítás az mégiscsak ez. Ha ez megfordul, vagy kiüresedik, akkor az egyéni szinten egyensúlyvesztéshez vezet.
Miben különbözik nő és férfi a hagyományos elgondolás szerint?
A nők a belső védelem, a férfiak külső védelem. A nők a bent, a férfiak a kint. A külső világ az a férfi világa, az, ami a házon kívül történt, az a férfi feladata volt, ami viszont bent történik, az a nő világa, a nő feladata, a ház belső terének gondozása, rendezése.
A nő a belső erő, a férfi a külső. A férfiak energiája előrehatoló - a szerzés, a vadászat, egy előremozduló energia. A nő a megtartó, benntartó, fenntartó, befogadó energia.
Az egyik a gondolkodó, a tudatos, az énlehatároló, a racionális, a logikus, az analitikus, a gyakorlatias, az, aki részletekben lát, a fókuszált figyelem, az, akinek a tárgyi világgal van kapcsolata és az idővel.
A másik inkább vizuális, intuitív, énkitágító, érzelmes, illogikus, egységben látó, tág látókörű, elvont, átfogóan érzékelő, szétszórt figyelmű, a tárgyi világon túlival van kapcsolata és a térrel.
Az egyik az akarat - a másik , az érzelem.
Az egyik az aktív, a másik a passzív. Az egyik a Nap, a másik a Hold.
A női energia passzivitása nem azt jelenti, hogy nem csinál semmit, hanem nyitottságot, elfogadást, türelmet.
A férfinak vezetnie kellene a nőt, a nőnek pedig engednie kellene vezetni a férfit, és nem fordítva, de csak olyan férfit engedünk vezetni, aki ismeri a tánclépéseket és tudjuk, hogy nem ejt el.
A férfi egy dologra tud koncentrálni, a nő több dologra tud egyszerre figyelni, ezért van az, hogy mi nők telefonálunk, közben reszelgetjük a körmünket és figyeljük, hogy ne fusson ki a leves és a gyerek se rántsa le a terítőt.
Tehát nem azzal van a baj, ha a nőnek van ereje, annak az embernek, akinek nincs ereje, az életképtelen. Inkább azzal van a baj, hogy a nők nem a belső erejüket fejlesztik, hanem a külső erejüket.
Mindenki hatalmat akar, hatni akar, hatni, vagyis hatással lenni, ami azt jelenti, élni. Ez az életösztön, csak sajnos átestünk a ló túlsó oldalára. És ez senkinek sem jó, sem nekünk nőknek , sem a férfinak.
Mintha minden megfordulna a világunkban. Átmeneti fázisban vagyunk és mint minden átmeneti fázis ez is el fogja érni a plafont, ahonnan majd megtörténik a visszafordulás, ahogy már egyébként láthatjuk is, mert elkezdett a nők egy részében a vágy megindulni, hogy visszataláljanak az eredeti, isteni női énjükhöz, csak egy magasabb szintű kiműveléséhez. Erre vannak a női körök és azt látjuk, egyre több ilyen kör van.
Női fronton defeminizálódás, másik oldalról nézve a nők maszkulinizálódása zajlik és ezzel egy időben a férfiak pedig gyengülnek el. mert a világban egyensúly van, csak egyéni, a nemek szintjén történik billenés, ezért, ha az egyik erősebb a másik automatikusan gyengül.
Rajtunk áll, hogy meddig engedjük ezt a folyamatot.
Namasté Brávácz Alexandra