Feltámadás előtt
Súlyos, érzelmileg mély napokat élünk és aki nyitott, aki figyel, ezt most nagyon megérzi. Jó alkalom most a hétköznapokat félrerakni, jó is, hogy jön az ünnep és talán ilyenkor lesz időd is tudatosan ránézni arra, hogy miben vagy.
Talán az év egyik legnehezebb időszaka az évkör újraindulása. A feltámadás előtti napok. A szülés sokszor fájdalmas tud lenni. A vajúdás sokszor nehéz és drámai. Önmagad megszülése, újraindítása a cél.
Mert most bizony át kell kelni. Át kell állni valami teljesen másra.
Jön az új kör.
Mindig körbe megyünk, újra meg újra eljátszva a szerepünket, amíg nem tudjuk teljesen jól játszani. Mintha újra meg újra ugyanazt a színdarabot próbálnánk, hogy tökéletesen értsük, tudjuk, hogy ránk mi lett osztva és abban pedig a legjobbak lehessünk. Persze nem cél ennél megállni, a végső cél mindig a megszabadulás, az ellobbanás, a megvilágosodás.
De előtte meg kell nézni, hogy mid van. Ki vagyok én? A kérdések kérdése. Az aduász.
A helyzet viszont az, hogy nem mindenki tud Hamlet lenni, mert valaki az Ofélia. A problémák ott kezdődnek, ha valaki nem azzal foglalkozik, hogy egyrészt rájöjjön, hogy ő ki, másrészt, hogy hiába tudja, nem azt a szerepet csiszolja, hanem valaki teljesen mást.
Pedig ha már kimunkáltad magad abban, amit rád osztottak, akkor fogsz tudni csak továbblépni. Az embernek szembe kell néznie azzal a szereppel, az elöl nem lehet elmenekülni, mert úgyis kísérteni fog, mint egy szellem, újra meg újra vissza fog térni, amíg nincs meg a tanítás.
Helyezkedj tehát bele önmagadba és játszd el tökéletesen!
Nézd meg, hol tartasz most és abban hogyan lehetne a legjobb lenni. Ne a hiányokat nézd, ne arra fókuszálj, hogy mid vagy kid nincs. Ami nincs, csak akkor lesz meg, amikor már szembenéztél mindennel, ami viszont van.
Akkor is, ha az, ami van nem tetszik.
Az élet szenvedés - mondja Buddha - de azt is mondja, hogy a szenvedéstől meg lehet szabadulni. Mégpedig meg kell szüntetni a vágyakat, a ragaszkodást, az állandó akarást, aminek oka egyetlen egy dolog, mégpedig az avidja, a nem tudás, a tudatosság hiánya.
Mint egy fátyol, úgy ferdíti el a valóságot. És te mindig csak másban akarsz tetszelegni.
Nem tudás azt jelenti, összetéveszted a szerepeket és a másikat próbálod. Úgy csinálsz mint a másik. Semmi értelme, csak szenvedést fog okozni. Nyomni fog, szűk lesz vagy túl tág. Nem érzed jól magad, általában az életed valamelyik területén, de lehet, hogy több területen is, ez mutatja meg, hogy nem tanultad meg még teljesen jól a szerepedet megformálni.
Ez nem azt jelenti, hogy beletörődök az életbe. Hogy úgyis mindegy. Nem. Pont, hogy nem. Ez a fajta életfelfogás pont, hogy nagyon optimista és segít mindig továbblendülni.
Mert azt tanítja, hogy először abban, amit csinálok a legjobbnak kell lenni. Elfogadni a szerepet, mert a szerep az eddigi életemnek a következménye. Az okozata. A döntéseim és mások döntéseinek az okozata. A legjobb lenni tehát azt jelenti, hogy tökéletesen meg akarom ismerni a szerepemet, tehát energiát teszek bele, hogy tökéletesen megismerjem önmagamat. Az ösztönkésztetéseimet, a szándékaimat, a gondolataimat, az érzelmeimet. A kelléktáramat.
És ha ez megvan, akkor áll hatalmamban ezeket meghaladni, az már nem avidja, hanem vidja, egy olyan jellegű tudás, ami segít önmagamon felülemelkedni. És ez az ember életének végső célja. Ez magától nem fog jönni. Ezt csak gyakorlással lehet elérni.
Az élet egy folyamatos főpróba. Újra meg újra.
Tehát több lépcsőfokon kell keresztül menni. Az első az, hogy belátom, hogy az élet szenvedésteli. A második az, hogy tudom azt is, hogy ezt meg lehet szüntetni, tehát rengeteg energiát teszek abba, hogy megismerjem önmagam. Az indítékaimat az életre.
A mintáimat. A karmámat. Amit fontos tudni, hogy nincs kőbe vésve. Te most rakod a karmatéglákat percről percre egymásra.
Utána jöhet az, hogy meghaladom magamat, tehát, ami nem támogatja a szerepemet, azt elhagyom, lebontom, vagyis önuralmat gyakorolok - ezt jelenti a jóga és akkor, na akkor a helyemre kerülök.
Aki a helyén van, az boldog. Ez persze sajnos nem azt jelenti, hogy az életünkben minden területen boldogok tudunk lenni egyszerre. Lehet, hogy valamiben már jók vagyunk, de a másikban még nem. De egyre több területen érezzük magunkat kiegyensúlyozottnak.
És ez nem azt jelenti, hogy te rossz ember vagy.
Tanuld meg a saját életedet jól élni!
Ne feledd, az egész tanulsága mindezt meghaladni és rájönni - megélni, megtapasztalni - hogy a Hamlet is csak egy szerep, egy ruha, amit magadra öltöttél, egy eszköz csak abban, hogy képes legyél a főpróbát elhagyni és kilépni a valódi nagyszínpadra, ahol te nem csak a szerepet játszod, hanem te is vagy a közönség.
Isten rajtad keresztül érzékel, rajtad keresztül nyilvánul meg.
Menj mélyre, nézd meg, te ki vagy.
Meddig akarsz még a kelléktárban válogatni?
Namasté Brávácz Alexandra