Hiedelmek és más emberségek
Az ember húsevő. Ki korán kel, aranyat lel. A férfiakhoz a gyomrukon keresztül vezet az út. A jó anya mesél a gyerekének. A nők azt szeretik, ha a férfi kemény. A nők azt szeretik, ha a férfi gyengéd. A szomszéd fűje zöldebb. A lányokat rózsaszínbe kell öltöztetni. A babákat hordozóban kell hordani. Ott sincs kolbászból a kerítés. A só ártalmas. A vegán életmód az igazi. Sokat kell inni. Citromos vizet kell inni. Jeges fürdőt kell venni. Aki nem jár mezítláb az erdőben, nem is ember. Aki férfi, nem sír. A munka meg a hobbi két különböző dolog. Az idősek nem tudnak vezetni. Ha már elváltál és gyereked is van, nehéz új társat találni. A nőnek szülni kell. A kutyának hullik a szőre. A család az család. A férfiak mind csak azt akarják. Csak személyes kapcsolatok által lehet előrejutni. Minden politikus korrupt. Tanárnak az megy, aki nem tudja, mi akar lenni. Az orvosok tartják a markukat. A férfiak szemetek. A nők csalfák. A gyerekeket csak az internet érdekli. A nagymama mindentől fél. A kofa biztos át akar verni. A sok zöldség puffaszt. 50 évesen jön a B oldal és az életközepi válság. Pesten jobb élni. Budán jobb élni. Vidéken, az erdő szélén jó élni. A Balaton a Riviéra. Reggel nem szabad hajat mosni. A hajat mosás után meg kell szárítani. Minden evés után fogat kell mosni. A németek rendmániások, a görögök lusták, a franciák beképzeltek. Az amerikaiak hülyék. Az egészség a legfontosabb. A párkapcsolatban a nő fiatalabb, mint a férfi. Egy gyerek nem gyerek. A jó kapcsolatért meg kell küzdeni. A vörösbor jó a szívnek. 28 napig kell valamit csinálni. 40 napig kell azt gyakorolni. Az ember szociális lény.
Naphosszat folytathatnám.
Minden ilyen kijelentéssel egy szöget verünk abba a koporsóba amit úgy hívunk: szokás. Semmi mást nem szolgálnak ezek a kijelentések, minthogy saját berögzült szokásainkat igazoljuk a külvilág és önmagunk felé.
Olyan vitathatatlan és megingathatatlan tényeknek tűnő hiedelmek mögé bújunk, hogy nem vesszük észre ezáltal egy ketrecbe zárjuk magunkat. Hiedelem azt jelenti, szentül hiszünk benne, de közben a hitnek semmi valóságalapja nincs, pont ez a lényege, hogy a hit az valami, ami nélkülözi a valóságot, de mégis valamilyen kapaszkodót, egy valamihez tartást ad az életben az embernek.
A hit tehát a vallással van kapcsolatban. Amiket felsoroltam, azokat vallásos áhítattal valljuk. Ezek határoznak meg minket, látásmódunkat, az egész életünket.
De honnan hoztuk ezeket?
Ha egy lakatlan szigeten élnénk, akkor lehet, mi is könnyen hinnénk A Röplabdában. Mert igen, az ember szociális lény. Kutatások bizonyítják, hogy ez mennyire így van és most mi is tapasztaljuk, hogy a vírus miatti izoláltság, a több hónapja tartó bezártság egyre frusztráltabbá, kiégetettebbé teszi az emberek többségét.
A kutatások azt is bizonyítják, hogy annál erősebben ragaszkodunk a hiedelmekhez, minél elkeseredettebbek és magányosabbak vagyunk. Ha beszűkül a látótér. Ha nem vagyunk közösségben, az automatikusan generálja a hiedelmeket.
A hiedelemben önmagunkat vetítjük ki. Saját személyiségünk kivetülése a hit. A hit pedig vallás. Ami nem mindig egyenlő spiritualitással.
Antropomorfizálni valamit vagy valakit azt jelenti, hogy olyan emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel, amiket magunkból kiindulva akasztjuk rá. Tehát ha azt mondjuk, Isten haragos, vagy jókedvű, vagy kegyes és az Ördög pedig gonosz és kegyetlen, akkor ezzel az ember saját magát vetíti ki. Isten nem kegyes és az Ördög nem kegyetlen. Nincs jó meg rossz.
Így vagyunk mindennel, mindent antropomorfizálunk, mindennek a saját szemszögünkből adunk érzelmi töltetet, azaz jelentést.
Antropomorf azt jelenti, emberi alak. Alakot öltenek gondolataink.
Hiedelmeink nagy részét otthonról hoztuk, többségében tudattalanul ragadtak ránk. Egy - egy elejtett mondat, szituáció adja jelenlegi identitásunk. És mivel ezekkel azonosítjuk magunkat, ha bárki leleplezi, másképp vallja a mi igazságunkat, azonnal támadásba lendülünk. Az a barátunk, aki úgy gondolja,
ahogy mi, akinek ugyanaz a hiedelemrendszere, akinek viszont nem, attól idegenkedünk.
Pedig van olyan, hogy igazság? Van olyan, hogy valóság?
Ez a jóga alapkérdése.
Emberi, túlságosan is emberi - mondja Nietzsche. A hétköznapi ember örök igazságként, önmaga jeleneként és egyben, önmagával való azonosságaként tudja csak a világot megérteni. Csakhogy ez a törekvés a körülötte lévők figyelembevételének teljes hiányát jelenti, "nincsenek örök tények, ahogy abszolút igazságok sem léteznek."
Az ember igazságvágya nem csak a közösséghez való tartozás, hanem a stabilitás, az állandóság iránti vágy is, hisz az igazság "metaforák, metonímiák, antropomorfizmusok meg-és átrendeződő serege, azaz röviden: emberi viszonylatok összessége [...], az igazságok illúziók, amelyekről elfelejtettük, hogy illúziók, metaforák..."
Az elme absztrakciós képességével az igazság érzetét gerjeszti önmagában.
De közben az igazság megismerhetetlen! És ezt mondja a jóga is.
A szabad szellem önmagára ismerésének, az öntudatra ébredés útja az irracionalitás, hiszen az embernek természeténél fogva adottsága a megérzés, az intuíció. "Csak a legnaivabb emberek hiszik, hogy az emberi természet tisztán logikussá változtatható."
Mindannyian keressük az igazságokat és a nagy igazságot. A kérdések kérdését, a válaszok válaszát. De el kell fogadnunk és az az ember tud szabadon élni, aki elfogadja, hogy az igazság sokféle. Hogy a válasz nem csak a 42.
Az igazság az egyén számára egyfajta belső elkötelezettség, amelyhez perspektíva kell. Nyitottság. Rugalmasság. Perspektivikus látásra való képesség.
Egy rugalmas nagylátószög.
Ezért legyünk nagyon óvatosak a kijelentésekkel, a mások minősítésével, vádolásával, kritizálásával. A nagy kinyilatkoztatásokkal.
A jógaszútra 1.7-es szútrájában Patandzsali a helyes megismerések közé sorolja a következtetést. Az anumana az, hogy azt nevezzük megismerésnek, amire az érzékszervi tapasztalásokból következtetsz. Ha egyszer már valamit megtapasztaltál, tudod, hogy milyen. Tudod, hogy mi az, hogy kutya bundája, ha már simogattál kutyát. A múlt, az emlékek viszont erősen beszínezik a tapasztalást. És ráadásul mennyire csalnak, tévesztenek meg az érzékszervek?
"Az élet csekély számú, roppant jelentős pillanatból, valamint megszámlálhatatlanul sok intervallumból áll [...] A szerelem, a tavasz, minden szép dallam, a hegy, a hold, a tenger legalább egyetlenegyszer az ember szívéhez szól - ha a szív hagyja szóhoz jutni."
De nyugodtan hihetünk Wilsonban, a röplabdában, ha az segít nekünk embernek maradni. Lehet hozzá könyörögni, imádkozni, lehet szidni, felelőssé tenni.
Vagy választjuk önmagunkat és az önmagunk szabadságát. És ahogy Tom Hanks is mondja Robert Zemeckis Számkivetett c. filmjében, amíg tudsz levegőt venni mindig van lehetőséged a változtatásra.
Amíg van levegő, addig van lehetőség a túlélésre és az újrakezdésre. Sosem adhatod fel. Legyen ez a hited, a hit önmagadban és az életben.
Mert Isten ott él benned, te pedig az egyik édes álma vagy.
Namasté Brávácz Alexandra