Jubileum
792. Csak ámulok, hogy ennyien voltatok velem táborokban az elmúlt 3 évben, amióta van az Útközben jóga és akkor az oktatói táborokat nem is számoltam.
Akkor még alig volt jógatábor, amikor elkezdtem, csak elvétve, mostanra viszont már sokan ráéreztek, hogy milyen fontos ez, szinte minden oktató tart már elvonulásokat. Az első után azonnal tudtam, ez az én utam, én ebben látom a lényeget, ki kell szakadni a hétköznapokból és akkor megnyílni a mindennek - ezerszer hatékonyabban lehet, mint elmenni jógázni a munka után. Rájöttem, hogy ezt tudom hitelesen közvetíteni, ebben tudok igazán én is kiteljesedni.
Elképesztő megélések, fantasztikus történetek, életek. Könnyek és nevetés, szembesülés és megkönnyebbülés. A nagy tervem, hogy összeszedem már végre mind azt a csodálatos levelet, amit írtok nekem a táborok után, hogy hogyan változott meg az életetek. Mert ezt kell látni mindenkinek, hogy mit tud tenni a jóga.
Most jöttem haza néhány napja, de készülök újra útra kelni. Nekem Szentbékkálla a kezdet, mindennek az elindítója, ezért a legkedvesebb táborhelyem és hétvégén jön a jubileumi 30. tábor, itt, ahol minden elkezdődött. Ráadásul női tábor, ami szimbolikusan különösen erős nekem, hiszen közben én is mind az oktatói, mind a női minőségemben felnőttem és megértem erre a feladatra.
Hála nektek, hála a jógának és annak a valaminek, ami hajt ebben a történetben <3
Comments