Keresni a kapcsolatot
Mindannyian ugyanazt szeretnénk, megtalálni a kapcsolatot önmagunkkal, kapcsolódni önmagunkhoz, megélni a valódi szeretetet, az igazi boldogságot.
Ehhez rengeteg eszközt találhatunk és olyan szerencsés időket élünk, hogy gyakorolhatjuk is szabadon ezeket. Nem kell titokban jógázni, titkos meditációs körökben elérni a megvilágosodást.
Az út szabad.
Viszont le vagyunk egyre inkább kapcsolva önmagunkról, folyamatosan távolodunk el a természet erejétől és a saját erőnktől.
Aki rálép az útra és vissza akar kapcsolódni több választása is van.
A jóga az egyik ilyen komoly hagyomány és az a jó benne, hogy te tudod kontrollálni. Nem a jóga kontrollál téged. Te tudod adagolni magadnak akkor és amennyit uralni vagy képes. Tehát mindig pont annyit adsz, amenniyt el tudsz viselni.
Amennyit elbírsz.
Én ezért nem támogatom azokat az önismereti utakat, ahol sámánisztikus szertartások keretén belül különböző szereket vesznek magukhoz emberek. És legyen ez akár egy természetes szer, egy növény, mint az ayahuasca, vagy egyéb, bármilyen vegyileg előállított szer.
Az ayahuasca egy tudattágító, de ilyen a jóga hagyománya is.
A különbség az, hogy az elsőt nem te irányítod, hanem ő irányít téged. És ez veszélyes lehet.
A jóga megtart, tisztán tart, vezet, figyelve a saját tempódat. A szerek viszont olyan helyekre visznek, ahova egyébként magadtól nem lenne bejárásod.
Sokan arra hivatkoznak, hogy azért alkalmazzák ezeket, mert a növények nagy tanítók, hiszen sokkal régebben itt vannak a Földön, mint mi, tehát akár egy paradicsomban is több raktározódott bölcsesség van, mint gondolnánk. Amúgy az étkezéssel is magadhoz veszed ezt a bölcsességet. Ezért hasznosabb a vegetáriánus étkezés, mert az állat elfogyasztása teljesen más jellegű energiákat hordoz és minden energia, tehát az vagy, abból vannak a gondolataid, az érzelmeid, amit megeszel, leegyszerüsítve.
Ezért van az, hogy az ajurvéda minden gyümölcsre, virágra, zöldségre, minden ízre azt mondja, hogy gyógyító vagy ártó hatása van, minden gyógynövény ebben a felfogásban. Bonyolulttá az teszi a dolgot, hogy minden mindenkire másképp hat.
Nagyon nagy különbség az, hogy, mivel a tudat valóban határtalan, meddig merülünk el benne és hogyan. Hiszen nem mindegy, hogy ebből a határtalanságból mekkora területet jársz be.
Aki velünk most reggelente meditál és napüdvözletezik tudja, hogy ebben a gyakorlásban szépen lassan haladunk. Lépésről lépésre, persze egyre kijjebb tolva a határainkat, de finoman tesszük azt. Mindig annyi szobának az ajtaját fogod velem kinyitni, amennyibe képes vagy elviselni, hogy bele tudsz nézni.
A kulcs az ajtókhoz nem egy növényben van, nem is a külső világban található, a kulcs benned van.
Sokszor azok nyúlnak ilyen szerekhez, akik azt érzik, egy helyben toporognak és nincs valódi áttörés. Szükségük lenne egy löketre. Pedig nincs szükség arra, hogy átlökjenek valahova. A szerek gyorsítóként működnek. Az önismeretben viszont nem szabad rohanni. Meg amúgy sem.
A jógaoktató sosem lök át, a jógaoktató a lámpás, a jóga pedig a térkép. A kulcs az viszont tényleg ott van benned. Nincs semmire és senkire szükséged, aki vagy ami kinyitja helyetted az ajtót és átlök a küszöbön.
Ha szeretnél a félelmeiddel, a démondjaiddal találkozni, gyakorolj. Ne siettesd a folyamatot. Patandzsali a Jógaszútrában azt írja, hogy a gyakorlást megszakítás nélkül, hosszú ideig kell végezni, csak akkor érsz el sikert.
Kitartást kívánok neked ezen az úton. Bízz magadban! Gyakoroljunk fáradhatatlanul!
Namaste Brávácz Alexandra
Hozzászólások