Mit üzen a tested?
Tegnap este egy nagyon izgalmas beszélgetésen/előadáson voltunk Kapolcson, a Művészetek Völgyeben, a Momentán Társulat udvarában. Egyébként feltétlenül látogassatok el a fesztiválra és erre a helyszínre pedig mindenképpen, ha arra jártok, mert rendkívül szórakosztatóak és közben elmések, színvonalasak azok a produkciók, amiket ott láthattok.
Tegnap Buda László pszichológus volt a társulat vendége, ő a Mit üzen a tested című fontos könyv szerzője, és különböző példákat figyelhettünk meg, hogy hogyan bánunk a testünkkel és, hogy hogyan érdemes figyelni, meghallgatni és törődni vele, ha már van nekünk egy ilyen.
A testünket vagy túlimádjuk vagy túlutáljuk, nagyon kevesen vannak, akik elégedetetten néznek a tükörbe, akik elfogadással és szeretettel bánnak a testükkel.
Fantasztikus, hogy van egy ilyen fesztivál és van egy ilyen társulat, akiknek ez egy ilyen fontos téma, hogy főműsoridőben csaknem másfél órát szánnak arra, hogy erről legyen szó és ahol többszáz, talán olyan ember is elgondolkodhat ezen a témán, akinek ez nem egyértelmű, vagy akinek egyáltalán nincs testtudatossága, vagy hárítja ezt a témát.
Ezért hála a szervezőnek és a társulatnak.
A test üzen. Mindig üzen. Buda László viszont többször felhívta a figyelmet arra, hogy egyrészt óvatosak legyünk az ítélettel, más életének, más testének az üzeneteinek dekódolásval mert, nem olyan egyszerű dolog arra rájönni, hogy mi áll a háttérben.
Manapság már mindenki pszichologizál és hajlamos megmondani a tutit. Főleg másra ne mondjuk rá, hogy szerintünk mit mutat a teste a tudatalattiból. Ha valami nem tudatos, akkor az nem véletlenül nem az, emberünk jó mélyre bezárja, hogy ne kelljen szembesülnie vele. A tudatalatti boncolgatását bízzuk szakemberre. Mert ha még jól is értelmezzük az üzenetet, a másik nem biztos, hogy hallani akarja.
Másrészt nem minden fülgyulladás jelenti azt, hogy az ember nem akar meghallani valamit, nem minden bokaficam egy szituációból való kihátrálás és nem minden reflux a dolgok meg nem emésztése. Ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb a test üzeneteinek az olvasása és a pszichológus felhívta arra a figyelmet, hogy mégis hajlamosak vagyunk egyből a másikra rázúdítani azt, amit gondolunk. Ezzel elvihetjük őt egy másik irányba, vagy még jobban összerándul, hiszen nem mindenki áll készen éppen akkor és ott szembenézni az életével és a rejtett tartalmakkal.
Óvatosan és puhatolózva próbáljuk a másikat rávezetni és mindig kérdezzük is meg előtte, hogy készen áll-e arra, hogy erről beszélgessünk, szeretné-e hallani, amit gondolunk vagy amit látunk, mit üzenhet a teste. Ez oylan, minthogy a buliban is először megkérdezed a partneredet, hogy akar e veled táncolni, mindig először felkéred, nem felrángatod a székről aztán gyerünk, ropjuk. Mielőtt beleviszel valakit valamibe, mindig kérdezz!
Sokkal jobban jár az ember egyébként, ha saját maga gondolkodik el és figyeli magát és kezd beszélgetésbe és hallgatja meg mondjuk a szívét vagy a hasnyálmirigyét.
Bár ahhoz, hogy a test megnyíljon nekünk és valódi és őszinte beszélgetésbe tudjunk bonyolódni vele, ahhoz először jó viszonyba kell vele kerülnünk.
Olyan nincs, hogy az ember 365 napon keresztül rosszakat mond a saját testére és minden reggel elmondja neki, hogy milyen csúnya, ronda, tökéletlen, mert gondolj bele, ha egy másik személy lenne és te minden nap azt mondanád neki, hogy na, ma megint hogy nézel ki, akkor nem valószínű, hogy barátok lennétek vagy maradnátok.
Nem. Aki nem tud szeretettel és kedvességgel a saját testével beszélgetni, az a test nem fog nyitottan beszélgetni.
A test mindig üzen a betegségekkel. Először csak finoman üzen egy kis fejfájással, egy kis szívdobogással, aztán, ha nem hallgatod meg, akkor ilyen-olyan, kisebb-nagyobb balesetekkel, aztán, ha még mindig nem figyelsz rá, markánsabb lesz a kommunikáció és az üzenetek jellege is. Olyan sosincs, hogy derült égből villámcsapás, a folyamat mindig finoman jelez először, csak legfeljebb te nem hallgattad meg a finom jelzéseket.
Tehát minden nap szánj időt arra, hogy szeretettel és tisztelettel, alázattal és figyelemmel beszélgetsz a testetted, hiszen nagyon nagy szerencse, hogy van neked egy ilyen tested, amivel érzékelheti a lélek a külvilágot.
Ápold, tartsd karban, a legfinomabb táplálékkal kényesztesd minden nap, soha ne elégedj meg kevesebbel. Ne vigyél be szemetet, amivel nem tud mit kezdeni. Nincs olyan, hogy csak most az egyszer, ugyan már nem számít ez a kis fornetti. Ne zsákmányold ki, ne hajszold túl, ne adj túl sok terhelést neki, de ne is terheld alul, használd ki az erejét, amennyit elbír, azt kérd tőle el.
Mindig hagyj neki időt a regenerálódásra, a pihenésre, hogy éjszaka legyen neki elég ideje újraépíteni önmagát, annak érdekében, hogy másnap újra téged szolgálhasson. Ő érted van, a tested nem az ellenséged. Szeresd.
Mindig hallgass rá, mert ő mindig üzen neked, mindig szól, csak legyen időd és nyitottságod meghallgatni.
Kezdd el még ma és alakíts ki egy komoly és elkötelezett szeretetkapcsolatot a testeddel.
Namaste Brávácz Alexandra