Mount Stupid és Valley of Despair

Napok óta nem tudtam írni, minden erőmmel az új jógastúdió elindításán dolgoztam.

Viszont számos élmény ért így is mellette és nem arról van szó, hogy nem tudnék miről írni, persze időhiányban is szenvedek, de inkább most valahogy a stúdió vezetésével kapcsolatosan a kérdezés időszaka van bennem. Csak úgy záporoznak bennem a kérdőjelek.

Eszembe jutott ma reggel, hogy mindig azt tanítom nektek, ha úgy érzitek, mélyponton vagytok, annak igazából örülni kell, mert az egy olyan fontos lépcsőfok, egy olyan szint, ahonnan elindulva utána át lehet fordítani az életünket.

Az igazi mélypont mindig a fordulópont.

Biztos ismeritek a Dunning-Kruger-hatást, ami lényegében azt jelenti, hogy minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. Annál nagyobb az önbizalma, az arca, a szája. De ez mindig visszaüt, jönni fog a mélypont. Ami elkerülhetetlen.

Dunning és Kruger azt mondja, hogy az ember mindig hajlamos túlbecsülni a saját tudását, a hozzáértését, mellette nem képes felismerni, ha más ért hozzá és a legnagyobb baj, hogy nem képes felismerni, hogy ő maga mennyire nem ért hozzá.

Csak egy dolog segít, erőfeszítést tenni, gyakorolni, olvasni, kutakodni, növelni folyamatosan a tudást és a tapasztalást, mert csak akkor válhat valaki képessé arra, hogy felismerje, valójában előtte egyáltalán nem értett hozzá. Csak így lehet megvilágosodni.

Így vagyunk az életben mindennel. És a megvilágosodott tulajdonképpen nem tudja, hogy megvilágosodott. Aki azt mondja magáról, hogy megvilágosodott, na ott mindig tudhatjuk, hogy biztosan nem.

Mindig van egy nagy kilengés, egy nagy csúcspont, amikor már azt hiszem, fú de tuti vagyok, mindent értek, tudok, na onnan jön a nagy zuhanás. Aki képes ott nem megrekedni, abba nem belesüppedni, ott magát hetekig, hónapokig sajnálni, hanem képes onnan felállni, na annak sikerül igazából valami jót kihoznia az életéből.

És ez tényleg mindig így van.

„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak viszont mindig tele vannak kételyekkel.” Bertrand Russell

A nagy magabiztosság legyen mindig gyanús, az okos ember sosem kérkedik a tudásával és ez igaz arra is, hogy látod az ilyen olyan képeket a nyakatekert gyakorlatokban mutatkozó jógázóknál.

A tudatos ember csöndes és azért csöndes, mert mindig kételkedik, mindig kérdéseket tesz fel. Mindig bizonytalan önmagában, a világban. Nem nyilatkoztat ki, nem könyörtelen.

A kutatók által feltárt hatás szerint tehát, ha az ember az adott területen egyre több ismeretet szerez, akkor önbizalma csökkenni kezd! Mert reálisabban kezdi látni a képességeit, ismereteinek minőségét és mennyiségét, rájön, hogy mennyi mindent nem tud még az adott szakterületről. Ha a későbbiekben valójában szakértőjévé válik a témának, akkor önbizalma ismét növekedhet, de immáron a valós tudásának megfelelően.

A napokban tanítottam az oktatóképzéseseinket és eljutottunk a fejenálláshoz, illetve mi az alapképzésen csak a fél-fejenállást tanítjuk, a haladón jön majd be a teljes fejenállás, az ászanák királya. November óta vannak a folyamatban, mégha nehezített pályán is, mert többnyire online végzik a tanfolyamot. De ennyi hónap után bizony elkezdhet nőni a spirituális egó, hogy már kezdik érteni és az ászanákban egész jók kezdenek lenni.

A felszínen.

Láttam, hogy nehezen tudnak ellenállni, hogy ne lendítsék túl a lábukat és ne menjenek fel teljes fejenállásba. Nagy a kísértés. Pedig, aki most itt képes megállni, képes összeomlani és várni, tapasztalni, figyelni, abból lesz az igazi guru.

Honnan tudjuk, hogy a Mount Stupid csúcsán vagyunk vagy a Valley of Despairban ücsörgünk?

Jó kérdés. Vannak tippjeim, de kíváncsi vagyok inkább a ti véleményetekre.

Nincs más, gyakoroljunk fáradhatatlanul.

Gyertek jógázni a LoveYoga Óbuda jógastúdióba!

Namasté Brávácz Alexandra