Mások elfogadása önmagam elfogadása

A hét csakra színei a szivárvány színei. A világunk attól szép, hogy van benne ilyen és olyan is, és, ha mind a hét egyszerre harmonikusan működik, az ember akkor egész. A dolgok soha nem fekete-fehérek.

Minden ember egyenlő? Nem. Nagyon sokszínűek vagyunk, pont, hogy mindenki más, mint a másik. Hétköznapi szinten. Persze minden mögött ott az egység, a nagy massza, amiben mind ugyanolyanok vagyunk, ugyanaz a lélegzet jár át téged, mint engem.

Amikor tegnap este írtam az önazonosság fontosságáról, nem is gondoltam közben arra, hogy ez az új törvény fényében még aktuálisabb, mint valaha.

A jógaoktató nem politizál. Nem azért írtam, mert megjelent ez a törvény. Hanem, mert sorra olyan tanítványaim vannak, akik azzal küzdenek, hogy mások elvárásainak megfeleljenek és nem merik vállalni önmagukat. Nem a saját életüket élik.

Rengeteg szorongás és félelem-vezérelt élettel találkozom és mindnek a gyökere abban rejlik, hogy az a gyerek mit tapasztalt otthon, ki merte-e mondani, ki mondhatta-e, hogy mi zajlik benne, a szülei kíváncsiak voltak-e rá és meghallgatták-e és ugyanez igaz-e arra a közegre, amiben felnőtt.

Satja. Az igazság. A jámák második pontja. A jóga első lépcsőfoka.

Akit nem fogadnak el, azt nem szeretik. Aki nem beszélhet róla, azt nem szeretik. A szeretet, a feltétel nélküliség a kulcs, hogy akkor is szeretlek, ha más vagy. Az életünk kulcsa és záloga ez. Akit nem szeretnek, az nem érzi magát biztonságban. Aki nem érzi magát biztonságban, az fél.

Aki fél, az nem egész.

Ha szeretve vagy, csak akkor tudsz boldog ember lenni. Ha boldog vagy, egészséges vagy. Akit szeretnek egészséges, egész, nem fél.

Az életed célja és egyben értelme, hogy megtaláld az egységet a másikban, mert csak akkor találhatod meg önmagadban.

Ez a törvény a meghasadást, a kettészakadást támogatja. Ahol megjelenik a kettősség, ott megjelenik a kétség. Ahol kétség, ott félelem. Ahol félelem, ott önállótlanság.

Aki fél, az nem mozdul, az lemerevedik. Aki nem mozdul, nem él.

Ha egy gyerek megkapja a feltételekhez nem kötött, elfogadó szeretetet, nem akar más lenni. Nem akar másmilyennek mutatkozni.

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a homoszexualitás vagy a transzneműség választás kérdése, nem, a többségnél nem az és számukra ez a törvény egyértelműen megbélyegző és kirekesztő.

De gondoljunk mellettük azokra is, akik azért húzzák magukra ezt, mert amúgy nem kapnak elfogadást, nem kapnak elég figyelmet, nem kapnak elég szeretetet. Így tudja mások figyelmét magára irányítani, magát különlegesnek érezni. Ez a törvény tovább növeli ezen fiatalok csoportját is, tehát pont ellentétesen hat, mint, ami elvileg a célja lenne. Bár igazából az nem is tudni, mi.

A törvény pont ezt a különlegesség érzést növeli, ott ver éket, ahol nem kellene.

Aki a nemi érése alatt jön rá, hogy nem vonzódik azokhoz szexuálisan, akikhez a nagy többség, az most mit kezd az érzéseivel? Mert már beszélni nem beszélhet róla. Ha nem beszélhet róla, ha nem hallhat róla, nem fogja tudni azokat hova tenni. Mostantól tiltott dolgokat érez. Kezdődött azzal, hogy ki az apa meg az anya, most jött ez, innen már csak egy lépcsőfok betiltani és büntetni a homoszexualitást.

A nem beszéd fogja pont ezeket az fiatalokat elbizonytalanítani, olyan helyekre és társaságba sodorni, amikbe jobb nem is belegondolni. Beláthatatlan és kiszolgáltatott helyzetekbe. Mert a nem-beszéd remek táptalaja a tiltott, rejtett tevékenységeknek. A gyerekeinket olyan közegnek tesszük ezáltal ki, ami nem látható, nem kontrollálható.

Tiltani, büntetni soha nem célravezető. Felvilágosítani, nyíltan, őszintén, legjobb tudás szerint beszélni az egyedüli út.

Ez a törvény rendkívül ártó.

Ez a törvény pont az ellen megy, hogy a gyerekeink teljes körűen fel legyenek világosítva. Hogy merjenek kérdezni és gondolkodni. Hogy meg tudják élni a belső szabadságot. Hogy biztonságban érezhessék magukat, hogy értelmes válaszokat kaphassanak az érzéseikre, legyenek azok akár azonosak, vagy eltérőek a másikétól.

Hogy egy gyerek tudjon mit kezdeni az érzéseivel, az elengedhetetlenül fontos annak érdekében, hogy a társadalmunk egészséges legyen. A társadalom mentális egészsége nem azon múlik, hogy ki kivel folytat szexuális együttlétet, hanem, hogy megérti és megoszthatja-e őszintén másokkal az érzéseit és a gondolatait. Hogy megbízhat-e a másikban.

Ez a törvény nem az elfogadást segíti vagy a bizalmat egymásban erősíti, hanem a különbségeket élesíti ki. Rendkívül veszélyes terepre terel minket, mert nem csak a 18 éven aluliakat fogja érinteni, hanem mindenkit.

Téged is.

Mostantól még nagyobb felelősség hárul ránk szülőkre, hogy otthon, négy fal között minél többet beszéljünk erről a gyerekeinkkel.

Ha nem beszélünk valamiről, akkor az nincs?

Vagy attól, hogy beszélünk róla, akkor több ember lesz homoszexuális?

Mindenről lehessen beszélni, mert különben pont az ellentétes hatást váltja ki, amiről nem beszélünk, izgalmas, vonzó, sokkal érdekesebb lesz, mint amilyen az valójában.

Namasté Te és én egyek vagyunk a szívünkben, Brávácz Alexandra

#apedofiltörvényvalójábanhomofóbtörvény