Pokolra kell menni

Hamvas Béla beszél arról, hogy ha fizikai szinten veszteség ér minket, akkor az szellemi szinten viszont nyereséget hoz.

Van, hogy le kell süllyedni, hogy ki lehessen törni. Ezt könnyű belátni, most különösen a járvány kapcsán, de amúgy is mindig akkor van lehetőségünk igazán a változásra, azok az igazi fordulópontok az életünkben, amikor nagy veszteség ér minket. Például amikor a fizikai test elkezd szenvedni, az biztos egy lehetőség arra, hogy megálljunk és elinduljunk befelé. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Semmi különös nem történik ilyen szempontból most, minden úgy történik, ahogy annak kell. Eljutottunk egy végpontig. Lesznek akik elvesznek, de sokan lesznek, akik felemelkednek. Ha te az vagy, aki nem tovább süllyedsz, hanem az életedet most átfordítod, akkor te ezzel a helyzettel most nyersz. Hiszen akkor nem ugyanott fogod folytatni, ahol abbahagytad. Hanem újra fogsz tudni indulni, de már egy magasabb szinten fogod folytatni. Fogd fel ezt az időszakot, mint egy új esélyt. Használd. Most van itt az idő. Amit magadtól eddig nem tettél meg, most rá vagy kényszerítve. Aki eddig nem volt kellően tudatos, az most kénytelen. Ami kint az bent. Ami fent az lent. Ami most a kinti világban most zajlik, az bennünk zajlik tulajdonképpen. Mindig egyéni szinten lehet változtatni, hogy kollektív szinten is változás történjen. Elengedés és születés egy és ugyanaz, csak tőled függ, hogy most ezt szenvedésnek vagy felemelkedésnek fogod fel. Felnőtté kell válnod. Tudattalan, énvédő, elhárító mechanizmusok dolgoztak eddig bennünk, annak érdekében, hogy egy illuzórikus egyensúlyt fenn tudjunk tartani. A hamis egyensúly nem volt már tartható, ezért a homokvár összeomlott. Most születik az új rend. A te új rended. Benned. A járvány rávilágít arra, hogy a biztonságot kint kerestük, az anyagban, tárgyakban, az anyagi biztonságban, a fizikai világban, de akár mások társaságától tettük függővé. Abban kerestük és véltük megtalálni, hogy mink van, hogy mi az, ami a miénk. Most kénytelenek vagyunk megtalálni magunkban. A járvány emlékeztet, hogy mi az érték. Elválik a lényeges a lényegtelentől. A szenvedés most nem kerülhető el. Mintha mindig csak a szenvedésből tudnánk tanulni. Minél tudatosabb az ember, annál kevésbé szenved, annál kevésbé érinti meg a szenvedés. A járvány próbatétel. A korona alázatot követel meg. Térdre, azaz önvizsgálatra kényszerít. Mindenre választ kaphatunk. Minél jobban figyelünk magunkra, foglalkozunk magunkkal, annál jobb válaszokat. Mi a tudatossághoz vezető út? A jóga. Ami azt jelenti, önuralom, önkorlátozás, önfegyelem, önkontroll. A jóga az igazi böjt. Ne felejtsd, előttünk a Húsvét, a feltámadás, a felébredés. Gyakoroljunk fáradhatatlanul. Namasté Alexandra