Tavasz, nyár, ősz, tél...tavasz

Van egy ritmus, ami átszövi életünk kerekét. Mindennek ritmusa van.

Micsoda szerencse, hogy olyan vidéken élünk, hogy megtapasztalhatjuk az évszakokat, hogy ebben az országban, még ha sokszor el is tolódik, de van még tavasz, nyár, ősz és tél.

De ritmusa van a heteknek, van hétfő meg péntek és van hétvége. Ritmusa van a napnak, vannak órák és percek.

Ritmusa van a párkapcsolatnak, az életszakaszoknak, a munkahelyen eltöltött időnek. Ritmusa van a női működésnek.

Belegondoltál valaha is, hogy ezt a ritmust a Nap, a Hold és az összes többi bolygó adja? Mindent az határoz meg, hogy milyen közel vagy távol vagyunk a Naptól, ezen múlik az évszak, és az, hogy éppen nappal van-e vagy éjszaka.

És ez a mozgás jól mutatja, hogy semmi sem lineáris az életünkben, minden gömbölyű, vagyis folyamatosan körbe-körbe áramlik, világosodik és sötétedik, nyárból tél lesz, születik és meghal és van, a két véglet közötti lét. Ez az élet.

Minden körforgás, minden a szamszára, a létkerék. És ez az élet rendje, ez a világ rendje, hogy ami megszületik, az mindig visszatér önmagába.

Ez a jógában a Trimurti, a három minőség, az Isten, az univerzum három arca. A Brahma, a Visnu és a Shiva. A születés, az élet és az elmúlás.

Ez az ayurvedaban a három dosha, a pitta, a kapha és a vata, vagyis az ártó tűz, a víz és a szél.

Mindenben ez a szent hármasság van, ez mozgatja a világot és ebben nincs megállás, egy pillanatra sem, csak az a nem mindegy, hogy hol tartunk éppen a folyamatban és, hogy teszünk-e erőfeszítést, hogy együtt mozogjunk ezzel a ritmussal.

Hogy egy párkapcsolatban éppen a Brahma korszakot éljük, a tűzet, amikor születnek a dolgok, vagy a Visnu korszakot, amikor fenntartjuk a dolgokat, és persze az a jó, ha ez sokáig tart, és van a vége is, amikor Shiva járja a táncát és a kapcsolat vége következik be. Persze az egyes korszakon belül is tapasztalható egyfajta ritmus, sőt, egy napon belül is sokszor átmehetünk akár több fázison is.

Ez teljesen normális.

Ezt szimbolizálja egyébként a Napüdvözlet gyakorlatsor, amit mindig úgy tanítok, hogy éljük át benne a születést, az életet és a halált. Ahogy indul azzal születünk, aztán jön az élet, majd a földön vagyunk, az az elmúlás, de itt nincs vége, újra felállunk, újra megszületünk, élünk, majd újra meghal valami bennünk.

De van valaki, aki figyel, aki tapasztal, aki ezt az egészet mozgatja. Ez a valaki a ritmus maga.

Önmagától van.

Fogadjuk el, hogy az életünk ritmikus, ciklikus, hogy az eleje sosem marad az eleje, hogy a vége sosem marad a vége, hogy egymásba omlik az élet, szüntelenül, fáradhatatlanul. Mint ahogy a bolygó kering, mint ahogy a Föld forog.

Nincs megállás, ezért fölösleges valamibe kapaszkodni, ami már idejétmúlt, mert ez olyan, mintha azon toporzékolnánk télen, hogy miért nincs nyár.

A ciklikusságban rend van, a forgás megfelelő rend és ritmus szerint történik. A Nap adott időben megy le, viszont nincs egyetlen egy olyan Naplemente, amikor ez ugyanakkor történik. Mindig egy percen belül másodperc eltéréssel előbb, vagy később.

Hogy milyen az életünk sebessége az viszont tőlünk függ, a tudatosságunkon múlik, és akkor tudjuk tartani a lépést, ha a külső, folyamatosan mozgó igazodási ponthoz csatlakozunk.

A változás maga Isten. Ott lüktet, éltet, fenntart, és mulasztja el, amit kell. A ritmus maga Isten.

Az életünk nagy talánya, hogy hogyan tudunk együtt rezegni ezzel a változással. Istennel. Az ember akkor egész, akkor egészséges, ha együttműködik. Ha együttműködik átlényegül, ha együtt mozog isteni lesz maga is. Egyszerű dolgoknál kezdődik ez, télen sálat kötsz és sapkát húzol, nyáron pedig rövid ujjút veszel föl.

Nem alszol sokáig, ha már eljött a reggel. Lefekszel minél hamarabb, a sötétedéshez közel. Télen nem fogyasztasz hideg és nehéz ételeket, sötétedés után már nem eszel. Folytathatnám.

Ha együtt forogsz a forgási ritmussal, akkor minden rendben van. Ha elhagyod magad, akkor betegszel meg. Mert együtt forogni nem könnyű. Tényleg odafigyelést és erőfeszítést igényel.

Az egész életünk egy harc, állandó jóga. Iga. Iga azt jelenti, megzabolázom magamat, visszafogom az energiákat, nem engedem túllendülni, túlpörögni a dolgokat.

Vagyis mindent annak idejében végzek.

A védikus gondolkodás szerint életünk kor szerint négy szakaszra osztható fel, a szakaszokat ásramáknak hívjuk. Ezek határozzák meg az adott korban az ember életének célját, az élet értelmét ezek adják.

Olyanok, mint az évszakok, megmondják, hogy mit együnk, sőt tovább megyek, hogy mit viseljünk, akár, hogy öltözködjünk.

Az ásramák adnak színt az életünknek.

Nagyon el vagyunk többségében csúszva ehhez a hagyományos gondolkodáshoz képest. Csak hát lemondásokkal is jár, ami a modern világban már nehéz, mert most úgy élünk, hogy mindent mindenkinek, mindig lehet.

Ennek látjuk sajnos az eredményét. Be kell látni, el kell tudni fogadni, hogy valaminek lejárt az ideje, hogy van, hogy az a hajó elment. De jön egy másik! Merjünk rá felszállni!

TAVASZ Az első 25 évben az ember brahmacsárin, vagyis ez az életszakasz a tanulásé. Ez az én értelmezésem szerint a tavasz életünk. Öltözzünk színesen, légiesen, mozogjunk sokat, kezdjünk új dolgokba. Végezzük el a főbb tanulmányainkat.

NYÁR A második 25 éves szakasz a családé, ez a grihaszta. Megházasodunk és fő feladat a család alapítása, az utódok nemzése és azok fenntartása, tehát ennek érdekében az anyagi javak megszerzése. Ez a nyár életünk. Öltözzünk világos, napos tónusokba, étkezzünk éretten, éljük meg az élet örömeit.

ŐSZ 50 fölött, a harmadik szakasz a vánaprasztha, amikor már tovább adhatja azt a tudást az ember, amit addig szerzett, ez az elvonulás, a betakarítás, a tanítói szakasz. Itt rögzíti saját magának az ember a saját spirituális gyakorlatait a mindennapokban, itt már megkezdődik a befeléfordulás. Ez az ősz. Együnk kevesebbet, koncentráltabbakat, minőségit, öltözzünk mélyebb színekbe, foglalkozzunk mások segítésével, támogatásával.

TÉL 75 fölött a negyedik szakasz a teljes lemondásé, ez a szannjásza, a bölcs belátás ideje, amikor az ember életének utolsó éveiben mást nem végez, csak keresi a megvilágosodást. Ez a tél. Fogjuk vissza minimálisra az étkezést és a színeket, törekedjünk a saját gyakorlásunkra, hogy megtaláljuk a lényeget.

Találd meg te is a ritmust, hangolódj rá és táncold vele azt a táncot, amit éppen tőled vár. Senkinek sem jó úgy énekelni, úgy lépni, hogy az nem a megfelelő ritmus szerint történik.

Nincs olyan, hogy az 50 az új 30. Abból csak hamiskás hang és bukdácsolás lesz.

Nincs örök fiatalság. Nincs örök nyár. Vannak ráncok, vannak ősz hajszálak. Gyönyörűek. Szeressük és mutassuk meg őket.

Amit lehet befolyásolni, azt tegyük meg, amit nem kell, mert nem lehet, azt pedig engedjük el.

Az ember a megfelelő szakasz szerint éljen, étkezzen, tevékenykedjen. Ez adja a keretet és a szabályozottságot, ami kell egy kiegyensúlyozott, boldog és teljes élethez.

Fogadjuk ezt el.

Gyakoroljunk fáradhatatlanul,

Hari OM Brávácz Alexandra