Elég vagyok? A harag működése
Nemrégiben valaki azt vágta hozzám, hogy bennem egy állandó haragot érez. Azóta igyekeztem ezt megemészteni, borzalmasan rosszul esett és az csak egy ráadás, hogy pont nem onnan kaptam ezt a pofont, ahonnan vártam. Nagyon felkészületlenül ért, teljesen elképedtem, annyira meglepett és igazságtalannak éreztem, hogy napokig cipeltem magammal. De miután túltettem magam a sértődésen, legalább egy jó alkalmat teremtett, hogy megvizsgáljam, igaz -e. Mit jelent a harag, mikor jelenik meg bennem és valóban tele vagyok e haraggal.
Az elmúlt néhány alkalommal a jógaórákon egy sankalpát használtunk, mégpedig az Elég vagyok megerősítést. Öntudatlanul használtam ezt eddig, legalábbis nem kapcsoltam össze az engem ért bántással, aztán ma reggel rájöttem, hogy a harag és aközött az érzés között, hogy valaki azt gondolja magáról "NEM VAGYOK ELÉG" szoros összefüggés van.
Amikor valaki állandóan haragos általában azt sejteti, hogy tulajdonképpen azt érzi, ő "sosem elég jó". Sosem tud elég jó lenni. Ezért alkalmazza a haragot, az agressziót, az erőszakos kommunikációt, mert tulajdonképpen nagyon nagy fájdalmat és sebet cipel. Azt hiszem önmagában, hogy haragszunk valakire nem baj, ha valaki megbánt minket ez egy természetes reakció, akkor van belőle baj, ha a harag konstans, állandósul és egy mély félelemmel társul. A félelem az egyik legmeghatározóbb és legintenzívebb érzésünk.
És hogy mitől félünk ilyenkor? Hát attól, hogyha nem vagyok elég jó, akkor nem fognak szeretni. Nem érdemlem meg mások szeretetet. Nem vagyok érdemes a szeretetre. És azt, hogy ez a legsúlyosabb negatív érzés, azt csaknem kétezer éve tudjuk. A szeretet mozgat mindent.
A feltételhez kötött szeretet gyerekkorunkban gyökerezik, amikor szüleink azt éreztetették velünk, akkor szeretnek csak minket, ha jól tanulunk, ha kitakarítjuk a szobánkat és ha hazaérünk a megbeszélt időben. Ezért nagyon fontos, hogy a saját gyerekeinket úgy neveljük, folyamatosan biztosítsuk őket afelől, hogy akkor is nagyon szeretjük őket, ha ezt mind nem teljesítik. Hogy nem ettől függ a szeretetünk. Az állandóan haragos emberben az az érzés folyamatos, hogy őt csak akkor szeretik, ha bizonyos feltételek teljesülnek, hogy ő csak akkor jogosult a szeretetre, ha mindig mindent tökéletesen csinál és sohasem hibázik - de ezért csapda ez, mert ez lehetetlen. Ez az ember tovább bántja magát és az embereket maga körül, társát, családját, saját gyerekeit, munkatársait, barátait, ismerőseit, de a bolti eladót is.
Csak úgy tud ez az ember gyógyulni, ha tudatosítja és aztán elengedi ezt a félelmét. Ha feladja ezt a bántott részét. A jógaórákon ilyen típusú elengedésekkel foglalkozunk, ezért a jövőben biztosan többször fogom alkalmazni ezt a sankalpát, hogy ELÉG VAGYOK. A sankalpa egy olyan megerősítés, ami nagyon jól alkalmazható a jógagyakorlás vagy a relaxáció közben, hiszen akkor össze tudunk kapcsolódni önmagunkkal, a tudatalattival.
Szerencsére a sztorinak happy endje van, legalábbis abból a szempontból, hogy tisztáztam magamban, bennem harag őszintén nincs. Szomorúság van, mert többször történt érzelmi mélypont az életemben, de kinek nem? Haragudni viszont nem haragszom senkire. Haragtartásban nem vagyok jó, gyakran már nem is emlékszem, mivel bántottak meg és nagyon hamar ki tudok békülni valakivel. Aki ezt mondta egyrészt nem ismer régóta és másrészt teljesen félreismer. Arra is rájöttem, hogy valószínűleg benne van egy állandósult harag. Gyakran látom, hogy amit a másikra ráolvasunk az gyakran bennünk született meg és él. De az is lehet, hogy nem így van, hiszen rövid és felszínes ismertségünk nem ad alkalmat arra, hogy mélyebb elemzésbe bocsátkozzak.
Egy nagy tanulsága van azért ennek az egésznek számomra, ahogy nem vagyok haragtartó úgy túl hamar és túl nagy bizalmat előlegezek meg másoknak. Ha valamiben, hát akkor ebben viszont változni szeretnék.
Shanti shanti shanti
Alexandra