A romok eltakarítása - aparigraha
A jóga lomtalanítás. Segít válogatni. Eldönteni, mi az, amire már nincs szükséged és mi az, amire viszont még igen. Válogat. Felcímkézi a cselekedeteket, a gondolatokat és az érzelmeket: kell - nem kell. Milyen érdekes, hogy egykori kincsekből lom lesz. Kidobandó. Lehet, hogy ami, vagy aki értékes volt valamikor, mára már nem az. Megy a szemétbe (vagy mások felhasználják). Szépen felhalmozva színes kavalkád, lomtornyokat fúj a tavaszi utcán a szél. Igen, van, amikor meg kell válni attól, ami (vagy aki) már nem előrevisz, hanem jelenlétével hátráltat. De honnan tudjuk, hogy eljött az idő? És miért ilyen nehéz az elengedés?
A jógában van egy fogalom: az aparigraha (अपरिग्रह). Jelentése a felhalmozástól való tartózkodás. A ragaszkodás mentesség. Hogy nem tartogatunk, nem őrizgetünk semmit és, ami még fontosabb: nem is vágyunk többre, mint amire szükségünk van - ez a jóga útja. Nem csak tárgyakra vonatkozik ez, hanem emlékekre, gondolatokra és érzelmekre is. Gyakran előfordul, hogy a régmúlt csalódásai kikezdenek minket a jelenben. Fogod őket szorosan, cincálod, rágicsálod, el viszont nem ereszted. A probléma ott van, ha a jelenedet ezek megmérgezik, ha olyan hatással vannak életedre, hogy lebénítanak, megkötnek, nem engedik az újat befogadni. A jóga a szokásaidon változtat. A hozzáállásodon. Megvizsgálja, hogy mitől kell valóban tartanod és mi az, ami teljesen félrevisz . De eddig így csináltuk – hallom gyakran. És akkor mi van? Miért nem próbálod másképp? A családban van nálunk egy mondás: "jó lesz a telekre"- ezzel a kijelentéssel szüleim mindent megtartanak, cserébe a hétvégi házunk úgy néz ki, mint egy raktár. Lassan már bemenni se lehet az alsó szintre. Miért olyan nehéz a nem ragaszkodás? Miért engedjük, hogy ellepjen minket a sok nem hasznos és nem használatos? Levittük a pincébe, jól bedugaszoltuk, elraktuk. Egy idő után viszont vagy nem fér el a sok cucc vagy tönkremegy, megrohad, szétbomlik. A hatása, a bűze pedig elkezdi facsarni az orrunkat. Fölépítünk egy érzelmi birodalmat, tele hittekkel, tervekkel, hiedelmekkel, körbevesszük magunkat építményekkel. Gyakran légvárakkal. Mindannyian azt akarjuk, hogy a dolgok örökké tartsanak. Munkahely jó, otthon otthonos, barátság örök, kisgyerek kicsi, szerelem életünk végéig. Ennyire félünk a változástól. A nem-felhalmozás azért nehéz, mert ha régi, rossz tárgyakkal, emlékekkel vesszük körbe magunkat, ha nem selejtezünk, akkor azok ismerősek. Igen. Az ismerős pedig biztonságot nyújt. Beépítettük már az életünkbe. A káosz jelenléte látszólagos rendet teremt. Beépült és így élünk, a káoszt elfogadva, sebeket hordozva. Pedig a változás szükséges, hiszen csak az tud helyet adni valami újnak. A gyomlálás kell. Időnként szükségszerű. Iszonyat nagy bátorság kell az elengedéshez. Az újhoz. Hogy ne gondoljam azt, ha egyszer az megtörtént velem, meg fog újra. Hogy mindig tiszta lappal tudjunk kezdeni muszáj a múltat kikukázni. A jóga segítségével megvizsgálható, hogy te miket tartogatsz, amik már nem szolgálnak téged. Szükséged van-e azokra az érzésekre, vagy itt az ideje megválni tőlük. Ha elengeded azt, ami már nem szolgál, akkor kinyitod magad. És akkor jönnek az új ötletek, az új gondolatok, az új érzelmek. Akkor tudod is csak megmutatni őket. A jógagyakorlás, meditáció, légzésfigyelés vagy egyéb jógapraktikák mellett két további hasznos eszközt javaslok az aparigraha gyakorlására. Mindkettő a lemondásról szól. Az egyik a megbocsátás. Sokszor azért tartogatunk, mert megbántottak minket. Engedd el a fájdalmas emlékeket, a csalódásokat, a múltban tapasztalt bántalmazásokat. Csak úgy lehetsz szabad, ha megbocsátasz annak, aki fájdalmat okozott vagy, ami még nehezebb, magadnak. Mondj le arról, hogy ebben változás kell, hogy történjen, mert nem valószínű, hogy fog, legyél nagyvonalú és egyszerűen bocsáss meg. A másik módszer pedig, hogy adakozz. Ha neked van, adj olyanoknak, akik nélkülöznek. Nézd meg szükséged van-e tényleg a huszadik pár cipőre, a rengeteg ruhára. Válogasd ki. Meglátod levegőt fogsz kapni a szellősségnek, a megnövekedett térnek köszönhetően. Add olyanoknak, akiknek nincs. Vagy jelentkezz önkéntesnek. Oszd meg az idődet, az energiáidat, a tudásodat, a képességeidet. Adj oda bármit, amiből neked sok van, vagy több a kelletéténél. Állj készen, várd a változást, az átalakulást. Itt az ideje a romok eltakarításának. Olvastam egyszer valahol, hogy amit egy éven keresztül nem használsz, azt már valószínűleg nem is fogod. Dobd ki! Válj meg tőle! Bevallom most már, nem csak a szüleim rossz szokása a felhalmozás, én a pincében tárolok mindent, amiről azt gondoltam, jól jön még. Nálunk, a kerületben ma van a lomtalanítás. Megyek is és kidobálok mindent, amire már nincs szükségem. És te?