A jóga felelősségvállalás
Van úgy, hogy nem hagynak gyakorolni. Gyerek iskolába elkísérve, kutya megsétáltatva, ruhák elpakolva, edények elmosogatva. Jöhet végre a matrac. #reggeleim. Mármint így néznek ki, ha minden jól megy, ha nem akadályoznak.
Vagyis nem akadályozom önmagam.
Merthogy ilyenkor nem másra kell mutogatni, ilyenkor tulajdonképpen nem a másik a hibás, én vagyok az, aki nem hagyom magam gyakorolni.
Ez az idei október piszok igen nehezen indul. Majd rá fogok jönni, hogy miért, de addig is lássuk, mi történt.
Ráállok. Lecsendesedés. Figyelem a lélegzetet. Valaki elmegy a kert előtt, kutya, mint egy eszeveszett őrült ugat. Fegyelmezem, vissza a matracra.
Ráállok. Lecsendesedés. Figyelem megint a lélegzetet. Csöng a telefon, anyám. Nem, nem veszem fel, hisz tudnia kellene, hogy én ilyenkor gyakorolok. Indulat. Jó megjelenik, de elfogadom, kilégzés. De nem, hív újra és újra és újra. Biztos baj van, infarktus, ég a ház, betörtek vagy leszakadt az ég - jobb ha visszahívom. Anya, ezt máskor beszéljük meg, jógáznék, akkor miért nem halkítottad le a telefont, óriás vita. Visszaküzdöm magam a matracra.
Ráállok. Lecsendesedés. Figyelem ismételten a lélegzetet. Lelépek újra, bekapcsolom a zenét. Lelépek, keresek másikat. Ez jó. Lelépek újra, mert mégsem jó. Na ez lesz a jó. Hm, nem is kell zene. Lelépek. Kikapcsolom.
Ráállok. Lecsendesedés. Figyelem újra lélegzetet. Alattunk felújítanak, kopácsolás, kaparás, verik le a vakolatot, biztosan. De én most jógázom! Ki kellene festenem a gyerekszobát. LÉLEGZET! Ha befejeztem a mai gyakorlást, elmegyek az Ikeába. Meg kellene nézni a neten, mennyibe kerül a polc. Lelépek.
Feladom.
![](https://static.wixstatic.com/media/30deb3_79199e0c315d4f04bc4c1a2b63db86ce~mv2_d_5472_3648_s_4_2.jpg/v1/fill/w_980,h_653,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,enc_auto/30deb3_79199e0c315d4f04bc4c1a2b63db86ce~mv2_d_5472_3648_s_4_2.jpg)
Nem, nem adom fel, vissza, én soha nem adom fel. Újra meg újra megpróbálom, olyan nincs, hogy én feladnám. Én, Brávácz Alexandra, 10-ig minden reggel jógázom, minimum. Vagyis inkább 10.30-ig. Történjen bármi. Mehetnek a kertben, hívhat anyám, lehet rossz a zene, lehet sok a teendő - én jógázom.
Ráállok. Lecsendesedés. Visszatérek a lélegzethez.
Ránézek az órára: 10 óra 30.
És te, te mennyire vagy könnyen kibillenthető?
Kitartó gyakorlást mindenkinek ;)
Hari Om
Alexandra