Szatja - beszélni vagy nem beszélni

Egy elég kellemetlen helyzetbe kerültem, egy vitába, és úgy éreztem engem ért igazságtalanság. Védtem, mint egy anyatigris az igazamat, mert erre nagyon érzékeny vagyok és akik az asztrológiában jártasok azok talán megértik miért: mérleg jegyű vagyok, kifinomult igazságérzettel. Levelet levél követett, indulatot indulat. Mindig érvényt szeretnék szerezni az igazságnak, az igazmondásnak, nehezen engedem, ez az én fogyatékosságom, egyszerűen túl fontos nekem. Az igazság sokszor összefügg a bántással. Bánthatjuk a másikat, ha nem vagyunk vele igazságosak és kamuzunk, de bánthatjuk persze az igazság kimondásával is. Igyekeztem a jóga elveit figyelembe venni és úgy reagálni, hogy ne bántsam a vitapartnert, nem tudom, hogy sikerült-e, félek, hogy nem teljesen és az érzékenységem elsodort, a bölcsességem valahogy nem tudott az egon felülemelkedni. Egy biztos, engem nagyon megbántott a levélpartnerem és különösen azzal, hogy nem az igazat mondja. Ő védte magát, mert különben szembe kellene néznie önmagával. Ahogy ezt végigéltem tegnap arra gondoltam ma egyből írok egy bejegyzést a jógában ismert fogalomról, a szatja-ról, az igazsághoz való hűségről, annak viszonyáról az ahimszához, a nem ártáshoz ill. ami mindkettőhöz kell: az alázatról.

Amikor elkezdjük tanulmányozni a jógát hamar találkozunk Patandzsali jóga-szútráival, és rögtön az elején a jámák és nijámák kérdéskörével, az elkerülendő és megteendő tevékenységek megértésével. Az astanga (nyolcfokú) jóga hagyománya szerint rá se állhatnánk a matracra mielőtt ezeket nem birtokoljuk megfelelően, nem gyakoroljuk. Az alábbiakban a szatja, az igazmondással fogunk foglalkozni, ami szorosan összefügg az első jámával, az áhimszával. "Aki az igazsághoz való hűségben megszilárdul, annak szavai beteljesülnek." 2.36

Jámák: ahimsza - ártalmatlanság, erőszakmentesség - ez egy hatalmas erejű pszichológiai erő, ha teljesen kiküszöböljük az erőszakot saját gondolatainkból és másokkal való érintkezésből olyan légkört teremtünk, ahol meg kell, hogy szűnjön az ellenségeskedés, mert nem talál viszonzásra

szatja - tökéletesíteni az igazság mondását ezáltal uralmat szerezni az igazság fölött, akkor a tények engedelmeskednek nekünk, hűség az igazsághoz

Sokszor arra figyelünk csak, amit mi mondunk, kevésbé arra, amit a másik. SAT azt jelenti igazság, igaz természet, a való, a valóság; YA pedig lenni, aktiválni, csinálni. Egyszerűen hangzik mégis miért olyan nehéz ez a jáma? Azért mert félünk a szavak hatalmától, a gondolatok erejétől, hogy mi lesz ha megmondjuk az igazat. Mi lesz velünk elsősorban, hogyan hat az vissza az életünkre. Persze a jóga szerint akkor és úgy kell igazat mondani, hogy gyakoroljuk közben az áhimsza elvét, tehát nem megbántva a másikat, de az igazsághoz ragaszkodni kell. Ugye milyen nehéz ez?

Baktay Ervin így fogalmaz a szútra elemzésében: "A hazugságtól váló tartózkodás (szatja) a Jama következő szabálya. Ez is egyetemestörvényben gyökerezik és nemcsak köznapi morális előírás. A hazugság, a valóság megtagadása, szembeszökően negatív irányú cselekvés; még csak nem is semleges magatartás, hanem hangsúlyozott megtagadása a pozitívumnak, annak, ami van. A jelképesen mély értelmű szanszkrit nyelv a Szat jelzővel, mint névvel ruházza fel Istent s ez a szó egyúttal a legfőbb Jót is jelenti; eredeti nyelvtani értelme azonban: „ami van", vagyis ami valóság. A hazugság tehát végeredményben ennek a nagy Ténynek is a megtagadása. Az apró füllentések, amelyek a mindennapi élet konvenciói közt nem számítanak hibának, bizonyára nem is nevezhetők súlyos hazugságnak, az igazság szándékos megtagadásának, de az olyan ember, aki magas szellemi követelményeket támasztó útra akar lépni, nem ismerhet megalkuvást: feltétlenül az igazat kell mondania, legföljebb hallgathat, hogy ne kényszerüljön hazudni, de csak ha hallgatásával nem okoz kárt másnak. Szem előtt kell tartani, hogy akár a legcsekélyebb negatív irányú cselekvés is lefelé húzó szanszkárát okoz és megterheli a karmát."2.36. (magyarázat)

Ha az igazsághoz való ragaszkodás (a valótlanságtól való tartózkodás) megvalósul, (a jógi) hatalmat nyer a tettek és a tettek következményei fölött. Az igazság az egyetemes törvényben gyökerezik. Akiben pozitív valósággá erősödik, annak szelleme a törvénybe kapcsolódik, mintegy eggyé válik azzal. Így nyer hatalmat a karma törvénye fölött is, olyan értelemben, hogy gondolata és szava, mely tökéletesen az igazban gyökerezik, az igaz valóság erejében részesül.

Az őszinteség az, amikor szándék és cselekedet egymásba olvad, eggyé válik. Sőt – minthogy a tökéletes őszinteségben sohasem lehet helye olyasvalaminek, ami valótlan – a jógi minden szándéka egyértelmű a tényleges megvalósulással, bármire is irányul és vonatkozik. (A jóginak tehát nem támadhat olyan szándéka, ami nem áll összhangban a Természet lényegével és a Természet sorsával).

A szatja gyakorlásához nagyfokú alázatra van szükség. Az alázat, alázatosság (lat. humilitas, a humus, "föld" szóból) egy olyan erény, amely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen. Ellentéte a gőg. A megfelelő alázat az önismeretből jön, az önismeret pedig megóv minket az elbizakodottságtól. A szerzetesi közösségben az alázat a tökéletesség fokmérője, egy alapmagatartás Istennel és az embertársakkal való kapcsolatban. Lényeges összefüggés van az alázat és az engedelmesség között, ami viszont nem szolgaságot jelent. Minden dicsekvés ostobaság. Az emberi élet nem hiteles megfelelő alázat nélkül. Alázatosnak lenni azt jelenti, hogy letérdelni és fölfelé nézni. Nem megalázkodásról van szó, hanem arról, hogy elfogadom és befogadom, ami nagyobb nálam, maga az igazság, a valóság, a szatja. Aki nem képes alázattal élni az életét, az nem tiszteli a legalapvetőbb törvényszerűséget, nem tiszteli a világ természetét, nem tisztel semmit. Aki nem tisztel semmit és senkit, az olyan szituációkból fog tanulni, ahol térdre lesz kényszerítve, ahol nem önszántából térdelt le és az mindig fájdalmas.

Ha te hazudsz, akkor neked is hazudni fognak. De mindig gondoljuk végig, hogy mit mondjunk ki és azt hogyan tálaljuk, mert a jóga szerint jobb csöndben maradni, ha a másikat megbánthatjuk vele. Patandzsali azt mondja, a tudatnak ötféle állapota van: helyes tudás (pramána), helytelen tudás (viparjaja), képzelődés (vikalpa), mélyalvás (nidrá) és emlékezés (szmritajaha). Ezek közül egyedül a helyes tudás az igazság, ha helytelen tudással kapcsolatos információt mondunk, akkor az nem lesz szatja, még akkor sem, ha meg vagyunk győződve az igazunkról. Ha nem az igazságot mondjuk előfordulhat, hogy ártani fogunk vele még akkor is, ha nem ez volt a szándékunk. Tehát az első, amit meg kell vizsgálnunk, mielőtt megszólalunk, hogy vajon helyesek-e az információink. Az igazság származhat közvetlen megfigyelésből, logikus következtetésből, megbízható személytől vagy tiszta forrásokból (szentírásokból). Ha tehát a nagymama túl erős rúzzsal rúzsozta ki magát, és véleményünk szerint úgy néz ki, mint egy tini, akkor először is magunkkal legyünk őszinték, és lássuk be, hogy valaki fölött bírálatot hoztunk, ami nem biztos, hogy helyes. Aztán ne üssük bele az orrunkat olyan dolgokba, ami nem ránk vonatkoznak. Ha pedig ránk vonatkoznak, akkor úgy mondjuk el az igazságot, hogy ne bántsunk meg vele senkit. A humor remek társ egy ilyen helyzetben. Törekedjünk mindig az erőszakmentes kommunikációra és a tények (az igazság) követni fognak minket. Ne engedjük, hogy az ego vezéreljen a beszédben. Ő nem annyira bölcs, neki adjunk feladatokat, például figyelje meg a légzésünket, miközben éppen visszaírnánk meggondolatlanul és megfelelő alázattal a másiknak.

Legyél biztos az igazadban és akkor nem fogsz félni!

Szatja a jógamatracon

Biztos kerültél már olyan helyzetbe, hogy nem gyakorolod a szatját a jógamatracodon. Nem vagy őszinte, nem vagy hű az igazsághoz. Túlfeszíted a húrt, túlzottan belemész egy pózba, esetleg valamilyen sérülést is szerzel. Az is lehet, hogy úgy nem vagy őszinte, hogy túl gyenge vagy a pózban. Legyél alázatos a jógával szemben. A jóga gyakorlása azért van, hogy segítsen neked, hogy tudj tenni a változásért, nem azért, hogy hátravessen, bár ahogy az alázat résznél írtam, van akit le kell térdepeltetni, mert magától nem fog és akkor ő majd abból tud tanulni. Hangold össze a fizikai gyakorlásban az elmét és a lélegzetet, helyezd háttérbe az egot és engedd, hogy csak figyeljen. Ne ítélkezz, ne hasonlítgasd magad másokhoz. Minden nap, minden órája más állapotban tart, a jelenre koncentrálj, ahhoz alkalmazkodj. Ne dicsérjük magunkat, ha egy póz "sikerül" (ilyen sosincs), vagy ne vádoljuk magunkat, ha nem tudunk megállni fél percben fapózban. Csak gyakorolj! És van egy nagyon egyszerű módszer, amely segít megállapítani, hogy épp középen vagyunk -e, hogy gyakoroljuk -e a szatjat. Ez a lélegzet. Ha a lélegzet akadozik, túl hangos, túl feszes, kapkodva vesszük, ha nem elég sima és finom, nem gördülékeny és egyenletes, akkor nem a szatja elvét betartva jógázunk. A jógagyakorlás az őszinteségről szól, törekedj arra, hogy minden egyes pillanatban őszinte legyél.Mentés