Szeretem - nem szeretem: a kettősség csapdájában
A jóga egység. ‘Tatah dvandvah anabhighatah’ - Jógaszútra II.48. - (Amikor a helyes testhelyzetet elérte a jógi), akkor megszűnik a kettősség. A testhelyzetek (jógapózok, más néven ászanák) azokat a fizikai gyakorlatokat, helyzetfelvételeket jelentik, amelyek lehetővé teszik az eggyéválást. Hogy kivel? Önmagunkkal. Önmagunk maga a teljesség, a totális kiegyensúlyozottság. Ezt keressük, erre vágyunk, ezért jógázunk. Nem a jógapóz a cél, mert az egyensúlyt nem elsősorban a jógaszőnyegen teremtjük meg. A hatása miatt végezzük, ami később a hétköznapokban érvényesül. A jógagyakorlatok csak abban segítenek, hogy analógiákat tudj észrevenni. Következtess. Lásd magadat egy pózban, lásd magadat az életben. Ami történik veled fizikailag, az történik veled érzelmileg, gondolatilag. Ezek csak más minőségek, mondhatnám azt is, hogy más szintek, csak akkor ezzel máris minősítenék. Minden beleíródott a sejtjeidbe, az izmaidba, a csontjaidba. Nincs más dolgod, mint megfigyelni, előbányászni onnan. Aztán változtatni.
Amikor megszűnik a külső és a belső közötti különbségtétel, akkor megszűnik az elme hangulatainak, hullámainak csapongása - ezt jelenti a jógaszútra fenti sora. A jóga által tud az elme az ellentétpároktól megszabadulni. Ez a jógi célja. Ez az élet célja. És hogy ez az egész miért fontos? Mert a minősítgetésekből fakadó azonosulásokból tapasztalt kettősség okozza a szenvedést életünkben. Ezektől érezzük magunkat olykor boldogtalannak, elégedetlennek. A kettősség ellentmondásokat rejt, az ellentmondások vagy ragaszkodást vagy elutasítást váltanak ki. Akarom, nem akarom. Tetszik, nem tetszik. Ízlik, nem ízlik. Ilyenek párok például az öregség és fiatalság, jó és rossz, férfi és nő, hideg és meleg, éhség és jóllakottság, öröm és szomorúság, egészség és betegség, sötétség és világosság. Nap és Hold, Ha és Tha, végső soron élet és halál. Ezek rejtik el az önvalót. Ma kisütött a nap. Szeretem. Tegnap esett az eső. Abból elegem van. Egy állandó különbségtétel a dolgok között, amely befolyásolja kedvünket, életünket. Ráadásul mindez folyamatos változásban van. Ha test és lélek között különbséget teszünk akkor a szenvedést tápláljuk. Iyengar azt mondja, a test a természethez tartozik. Örök, viszont elpusztítható és mulandó. Az önvaló (lélek) is örök, de elpusztíthatatlan és rendíthetetlen. Az önvaló olyan, mint a tükör, ha poros, nem tudod magad tisztán látni benne. De mitől lesz poros? Amikor például az idő múlásával tapasztaljuk, hogy a test változik, akkor az öregséggel azonosítjuk magunkat. Ha így tekintünk magunkra, akkor jönnek a betegségek, mint por úgy borítják be az önvalót. A jóga gyakorlatai a test és az önvaló közötti különbségtételt oldják fel. Megszűnik a kettősség, amit a kiegyensúlyozottság. Ha megteremtődik az egység nincs mitől félnünk, nincs mihez ragaszkodnunk, nincs mit elengednünk. Nem köt minket semmi. Ez az igazi szabadság. "A konfliktus magja a kettősség. De mindenkinek van belépése egy helyre, egy belső helyre, ahol véget ér a kettősség, ahol a konfliktusnak vége. Ez az, amit a jóga és a meditáció tanít nekünk, a lélek megszemélyesítésének megszüntetését. Ez az igaz önvaló hajnala, amin túl nincs más. A jóga megmutatja, hogy a szabadság legnagyobb foka az egység megtapasztalása, hogy a legfőbb valóság az egység." A jóga a meghatározottságoktól szabadít meg. A karmát segíti más kerékvágásba tenni. Nincs miért nem gyakorolni. Álljunk minden nap a matracra fáradhatatlanul.