Az erő, a mozgékonyság és a rugalmasság
Amikor a Buddhista Főiskolára jártam és arról tanultunk, hogy a szokásaink hogyan befolyásolják életünket, kvázi rabjaik vagyunk, ezáltal saját magunk rabjai, hiszen vágyaink cibálnak minket ide-oda, egy képletes hasonlattal értettem meg a lényeget. Az ember olyan, mint egy szekér, a lovak az erejét szimbolizálják és a kocsis pedig az elme. A lovak úgy jelentik az ember erejét, tehát azokról az erőkről van itt szó, melyek tulajdonképpen az ember vágyai, érzelmei, de az érzékszerveket is szimbolizálják, és azt a kettősséget, amiben érzékeljük a világot. Az egyik ló a Nap, a másik a Hold és máris ott vagyunk a hatha jógánál, ahol a Ha a Nap és a Tha a Hold a fordítás szerint. De van, amikor több lóval ábrázolják ezt a szekeret, sokszor öt ló húzza, szimbolizálva az öt érzékszervet. Maga a jóga szó is egy értelmezés szerint azt jelenti, hogy "igába vonni" vagy "megzabolázni." A kocsi egyre mélyebb nyomot váj ki a földben, de mindig ugyanabban a vájatban hajt. Nagyon nagy erő és elhatározás kell ahhoz, hogy ebből a keréknyomból kimozdítsuk és egy másik, kedvezőbb nyomon hajtsunk tovább és egy irányba tereljük a lovakat, mert abból csak a káosz van, ha mindegyik másfelé akar menni.
A jóga egy nagy család és mint ilyen számos tagja van, mindenki talál magának szimpatikus jóga-családtagot. Nincs olyan, hogy rossz vagy jó út, az ászanák csodálatosak, a baj mindig az emberrel van, aki fanatizálni tud nem csak embereket, gurukat, hanem utakat is. Ilyen családtag a Bikram-jóga, amiért sokan szinte megőrülnek, aztán van a mások oldal, mert másrészről sokszor leszólják vagy lenézik ezt az irányzatot. Holott csodálatos jógapózok sorozatát találta ki Bikram, a pózok tökéletesek, bár szerintem a sorozat hagy némi kivetnivalót, hiszen nincsenek benne például egyáltalán kéztámaszos pózok vagy fordított testhelyzetek. Azzal sem értek egyet, hogy meg kellene változtatnunk a gyakorló helyiség körülményeit, tehát termek felfűtését természetellenesnek gondolom, önmagában nem jógikus hozzáállásnak és persze a sérülésveszély is nő, ha az ember nem tudatos minden egyes másodpercben. Mégis magát a sort szeretem gyakorolni. Mert az alapokat mozgatja meg bennem, kell hozzá erő, kell hozzá mozgékonyság és rugalmasság is. Nagyon jól kihozza ezeket a gyakorlásban. És pontosan ez a három, némi nyitottsággal fűszerezve szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön a változás. Csak szerintem ne csak ezt a sort gyakoroljuk, hanem mindig merjünk mást is próbálni.
A gyakorlásban ez úgy néz ki, hogy használjuk a pózokban a fizikai erőnket, ami a pózokhoz szükséges energiát jelenti, a rugalmasság az az izmok rugalmassága és a mozgékonyság pedig az ízületi mozgékonyságot takarja.
Ha ezt a hármat nem csak fizikai szinten gyakoroljuk, hanem az elme szintjén is és megfelelő arányban alkalmazzuk, akkor létre tudjon jönni a jóga, végeredményben önmagunk igába hajtása, tudatfolyamataink kontrollálása.