A jóga egység
1.12. abhyāsa-vairāgyābhyāṁ tan-nirodhaḥ A gyakorlás és a vágytalanság vezet az elme hullámzásának lecsendesítéséhez. / Jógaszútra, Patandzsali
Hogyan tudunk úgy valamit vagy valakit megtartani, megragadni hogy közben lemondunk róla. Hogyan tudunk egyszerre valamit akarni és egyszerre elengedni. Hogyan tud egyszerre megvalósulni a férfi és a nő, az aktív és a passzív. A jin és a jang. Amikor a világ dolgait nem elkülönülten, hanem összességében vizsgáljuk, hiszen nincs az egyik a másik nélkül. És olyan kényes az egyensúly, pillanatok alatt billen. Na ez a jóga nagy kérdése és tulajdonképpen az élet nagy kérdése is egyben.
A jóga lényege, célja az elme hullámzásának lecsendesítése. Ebben a szútrában azt is megtudjuk, hogy ezt a lecsendesedést úgy tudjuk elérni, hogy erőfeszítéseket teszünk, tehát konkrétan csinálunk valamit valami érdekében, másrészt pedig elengedünk, tehát a figyelmet az érzékelhető tárgyaktól visszavonjuk, mintha elfordítanánk a fejünk. A befelé figyelést így segítjük.
---abhyāsa--- Patandzsali szerint nem egy hétre kell kivenni szabadságot, és akkor azt gondolni, ezzel meg van oldva minden, hanem úgy kell élni, mintha az ember folyamatosan szabadságon lenne. Azzal az érzéssel, úgy, mint amikor az ember szabad. Meg lehet találni azt a munkát, azt a társat, ahol az ember állandóan úgy érzi, szabad? Meg. Nem is kérdés, hogy lehet, meg kell találni. A jóga szerint is, nemcsak szerintem, mert ez az egyik előfeltétele annak, hogy az elme le tudjon csendesedni. Ahhoz, hogy le tudjon csendesedni tartós nyugalomban kell tartani. Minden nap így kell élni. A szútra szerint tehát nem csak a jógamatracon, hanem az élet minden egyes percében kell ezt gyakorolni. Azért aktív ez a folyamat, mert erre törekedni kell, nincs egy konkrét eszköz, használhatsz bármit, ami a te nyugalmadhoz kell, ha ez a te munkád akkor az, ha az ászana, akkor az, ha a meditáció akkor az, ha az úszás, a futás, ha a hímzőkör akkor az. Lehet bármi. A lényeg, hogy ezzel a céllal csináld: lecsendesítem az elmét. Az igazi jóga attól valósul meg, hogy megszakítás nélkül, hosszú ideig és a megfelelő hozzáállással végezzük.
---vairagya--- Nézzük a passzív oldalt. Ne gondoljuk azt, hogy a jóga önsanyargatás, a jóga az örömök megélésére tanít. Azt mondja, hogy legyél boldog! Úgy élj, hogy boldog tudj lenni. Ez nem azt jelenti, hogy habostorta. Sőt! A gyakorlással (abhyasa) egyre kevésbé fog az elme olyan érzékszervi tárgyak felé fordulni, amik nem segítik a lecsendesedést. Ami azt eredményezi, hogy egyre finomabb, egyszerűbb (kevésbé összetett, világos, nem bonyolult, tiszta és nem nehéz) helyzetek, tárgyak és emberek jelentenek örömforrást. Nem szabad ezt a folyamatot siettetni, az öröm érzete, illetve az egyszerűbb élet szükségszerűen fog megjelenni. Ha gyakorolsz. Egy idő után azt veszed észre, hogy nincs szükséged arra a huszadik pár cipőre, hogy nem kéred már a Virgin Mohitot (van ilyen??:)), a levendulás-tokaji aszús-parmezános fagylaltot vagy a hangos dob meg basszust. Ezt nem lehet akarni, ez magától történik. Eljön. Az elengedést, sosem lehet akarattal csinálni, attól elengedés, hogy fel sem merül a vágy. Nincs. Valami minél szilárdabb, azaz minél több teret, energiát (pénzt) foglal el, le, nyilvánvalóan annál nehezebb elengedni. Ha finomabb, ha egyszerűbb, akkor kevesebb az energia mögötte (benne) és nyilvánvalóan annál könnyebben megy az elengedése. A lemondás róla.
Ahogy áramlik a jin és a jang az ábrában, ugyanúgy áramlik az abhysa és a vairagya, folyamatosan kiegészítve, támogatva egymást. Minél finomabb az érzékszervek által tapasztalt világ, annál stabilabb az elme. A kettő kölcsönösen kiegészíti egymást, egymásba átfolyik, átalakul. Nincs megragadás elengedés nélkül - legalább is egyensúlyban. Nincs nő (olyan igazi) férfi nélkül és fordítva, legalábbis egyensúlyban.
Keresd meg magadban a fényt és az árnyékát, figyeld ahogy a kettő kölcsönösen feltételezi egymást, vizsgáld meg a két polaritás-lényeget minden létezésben, létezőben és történésben. Nézd és lásd egyszerre a hegy két oldalát, a naposra és az árnyékosra is ügyelj.
Mert így teljes az egész, a Nap és a Hold - de benned.
Namasté, Alexandra