A jámák a gyakorlásban

A nyolcfokú jóga első pontja a jámák, az úgynevezett erkölcsi szabályok. Tulajdonképpen, mielőtt rálépünk a jógamatracra ezekkel érdemes tisztába lennünk és tudatosan is a szabályokat alkalmazzuk az életünkben.

Több bejegyzésben írtam már róluk, most arról szeretnék beszélni, hogy hogyan tudjuk ezeket konkrétan a fizikai gyakorlásunkba is átültetni.

A jáma jelentése megkötés, kontrollálás irányítás, ami azt jelenti, hogy vannak bizonyos ösztöneink, amelyek valamilyen irányba vinnének minket, de mi tudatosan vezessük őket a helyes útra. Hogy melyik ez a helyes út, mely területeken érdemes megzabolázni magunkat az alábbiakban olvashatjuk:

ahimsza – ne árts

szatja – mondj igazat

asztéja – ne lopj

brahmacsarja urald a vágyaidat

aparigraha – ne halmozz fel

A gyakorlásunkra lefordítva az ahimsza azt jelenti, hogy ne ártsunk magunknak a gyakorlásban. Ne feszítsük túl a húrt, ne lépjük át a határainkat, ügyeljünk arra, hogy sérülésmentesen gyakoroljunk. Ne erőltessük bele magunkat egy pózba, csak azért mert az egónak a póz tetszik, vagy mert úgy akarunk kinézni benne mint a szomszéd matracon a másik. Ne ez vezéreljen minket, ne hasonlítgassuk magunkat a másikhoz. Sőt, legyünk egyediek, figyeljünk magunkra és vegyük figyelembe a korlátainknak. Mindenkinek vannak, csak mindenkinek máshol. Forduljunk magunk felé olyan szeretettel és kedvességgel, mint amikor gyerekünkhöz fordulunk oda. A jóga pont azt mutatja meg, hogy mire vagyunk már felkészülve és hol van még dolgunk, hol kell még dolgoznunk. Egy póz sosincs meg, mindig van rajta mit bütykölni. Ne a póz legyen a cél, ez nagyon fontos, hanem figyeljük meg magunkat az úton, amikor csináljuk. A test mindig szól, jelez, amikor sok neki egy mozdulat. A fájdalom a jel. Hallgassunk rá, a fizikai testünkből csak egy van, nagyon értékes egy szerkezet és ha lesérülünk nem fogunk tudni egyáltalán jógázni. Ha fájdalmat érzünk az annyira elviszi a figyelmünket, hogy már nem hasznos a póz, sőt inkább hátráltat minket a változás útján. Ezért tartsuk nagy becsben testünket és tisztelettel legyünk iránta. Úgy tökéletes ahogy van, csak az állapotán csiszolunk mindig a pózokkal, a csoda mindig megtörténik, csak figyeljük meg, nem kell ahhoz a nyakunkon háromszor körbetekerni a lábunkat.

A szatjat úgy tudjuk a matracon gyakorolni, hogy betartjuk az előző pontot, az ahimsza elvét és őszinték vagyunk magunkhoz a gyakorlásban. Kinek akarunk megfelelni? A jógaoktatónak? Minek? A szomszédunknak? Ugyan már! Ha őszinték vagyunk a mozdulatainkban akkor nem alkalmazunk erőszakot és fájdalmat magunknak. Őszinteség azt jelenti megint csak, hogy nem lépjük át a határainkat, nem vágunk bele egy olyan pózba, mozdulatba, amelyről tudjuk vagy sejtjük, hogy nem készültünk még fel rá. Elsősorban mentális felkészültséget gondolok. Nincs olyan, hogy nehéz póz vagy könnyű póz, valakinek az a könnyű másnak egy másik ászana. Előfordult olyan az órámon, hogy egy teljesen kezdő, aki először jött jógázni pikpak belevágta magát a paradicsommadárba és más, aki pedig már régóta jár hozzám, fel se tudott állni benne. A felkészültség egyéni, minden percben figyeljük meg magunkat és őszintén (jól) döntsünk, mit vállalunk be. Használjunk eszközöket, könnyítéseket, bátran nyúljunk ezekhez, viszont nagyon fontos, hogy ezeket el is tudjuk engedni, amikor már nincs rájuk szükségünk. Ez is az őszinteséghez tartozik.

Valaki akkor lop valamit valakitől, ha úgy érzi, neki nincs meg az ami a másiknak viszont igen és neki szüksége van rá. Ne engedjük, hogy a vágyaink, a szükségünk irányítson minket. Az asztéja azt jelenti számomra a fizikai gyakorlásban, hogy magunktól ne lopjunk se időt, se erőt. Vágjunk bele, ne lustálkodjunk, ne fogjuk vissza magunkat, ne vegyük el magunktól azt, amit szeretnénk elérni, a jóga célját, az elme lecsendesítését. Sokszor látom az óráimon, hogy túlzottan visszafogjuk magunkat, nem megyünk el az erőnk határáig, nem tesszük magunkat oda az egyik vagy a másik pózba teljesen, félve talán attól, hogy akkor a következőre nem marad elég energiánk. Pedig mindegyik póz maga ébreszti fel a saját energiáját, nem kell attól félni, hogy be kell osztanunk és meglopni magunkat attól, hogy teljes koncentráltsággal gyakoroljunk.

A brahmacarja, a vágyak visszafogása is könnyen tetten érhető a gyakorlásban. Ahhoz, hogy elérjük céljainkat vannak olyan területek, ahol viszont vissza kell vennünk, vissza kell fognunk magunkat, legyen az a mértéktelen zabálásról történő lemondás, vagy a szexualitás hajhászása. De szerintem bármi olyanba ne rakjunk energiát, ami a gyakorlástól elvesz. Általában az egészségünk jelzi, ha így teszünk, tehát amit sokszor hallunk, mit kellene tennünk, ahhoz, hogy egészségesen éljünk, azt tegyük meg. Itt elsősorban az életmódra való betartásokra gondolok, mint például a nem-dohányzás, a korán kelés, a korán fekvés, a megfelelő tisztálkodás, a szükséges mozgás vagy a tudatos étkezések. Az energiáinkat osszuk be okosan és a gyakorlásra fordítsuk, ne engedjük, hogy bármi elvegye annak hatékonyságát. Az előbbi pontban beszéltünk arról, hogy sokszor túl óvatosak vagyunk és az egyik ászanától lopunk el energiát egy másik kedvéért, aztán így tovább. A brahmacarja megtanít minket arra, hogy hogyan tudjuk az energiáinkat megfelelően felhasználni, hogyan tudjuk a gyakorlásban a légzéssel, a bandhákkal hatékonnyá tenni az energiafelhasználást az egyes pózokban.

Az aparigraha arra figyelmeztet minket, hogy tartózkodjunk a felhalmozástól. Hogy fölöslegesen ne vegyük magunkat körbe mindenfélével, amire egyáltalán nincs szükségünk. Az összes pont összefügg egymással, de ez az ötödik jáma szoros kapcsolatban van mindegyikkel. Ne figyeljük a másikat, ne lopjunk tőle mozdulatokat. Ne hasonlítgassuk magunkat, ugyanúgy gyakoroljunk, ha csoportban vagyunk, mintha otthon lennénk egyedül. Ha szükségünk van pihenőre álljunk meg, nem biztos, hogy minden póz ugyanabban a sorrendben ugyanúgy hasznos nekünk, mint a másiknak. Figyeljük a jógaoktató utasításait, de mindig hallgassunk a saját belső hangunkra. Sokszor szoktam az óra közben mondani, hogy dönts, pihenj Adho Mukhva Svanasanaban (Lefele néző kutyapóz) vagy Balasanaban (babapózban). Ne azért csináld mert a melletted lévő úgy csinálja. Vagy dönts, hányszor emeled meg magad chaturangában. Mondj egy számot és azt csináld meg. De ne annyit mondj, mint a melletted ülő. Legyél önálló, találd meg a saját igényeidet és merd azokat választani. Ne azért legyen meg ez vagy az a póz, mert az oktató mondja, vagy mert valamilyen külső ok, elvárás miatt nyomasztod magad, hogy már rég kellene fejen állnom, mert már évek óta jógázom. Például. Tudd hogy nem kell. Ez jóga, arra tanít meg, hogy megfékezd a gondolataidat, hogy az egyes pózokban meg tudd figyelni magad. Ha azzal foglalkozol, hogy a másik mit csinál és neked is azt kellene, biztosan nem fogsz tudni lecsendesedni.

Gyakoroljunk fáradhatatlanul!

Mentés